Keresés ebben a blogban

2019. január 12., szombat

Gojko Božović Neznanac u noći - Ismeretlen az éjszakában


Gojko Božović Pljevlja 2. maj 1972. –

Neznanac u noći

Kada me je neznanac u noći,
Na hladnoj ulici
Po kojoj je vetar mrsio oblike,
Upitao dok mi je prilazio, žustro,
S velikim očekivanjima:
„Dobro, ko si ti?“
Morao sam da priznam:
„Ne znam ko sam ja,
Ni ko si ti.
Urazumimo se, čoveče!
Pogledajmo istinu u oči.“
Mogao sam da širim priču,
Da podelim objašnjenje
S njim s kojim ništa nisam delio,
Da ga nešto pitam,
Da kažem bilo šta,
Ionako sam imao utisak
Da je njemu pitanje važnije od odgovora.
Ali ne. Ništa od toga ne bi bilo
Iskreno, ni tačno,
Pogotovu ne u noći, bez svedoka,
Dok su naše reči bile jedini zvuci
Zamirućeg grada.
Nije bio iznenađen mojim odgovorom.
Kao da mu je laknulo.
Otišao je čilim korakom,
Kao da mi je ostavio neki teret,
Čak s nekom pesmom na usnama.

Ismeretlen az éjszakában

Mikor éjjel az ismeretlen,
A hideg utcán
Ahol szélkócolta alakok ballagtak,
Sietve felém jőve
Várakozással tele megkérdezte:
„És te ki vagy?”
Be kellett vallanom:
„Nem tudom, ki vagyok,
És azt sem, te ki vagy.
Ember, legyünk tárgyilagosak!
Nézzünk szembe az igazsággal.“
Nyújthattam volna a mesét,
Azzal, akivel semmit sem osztottam,
Megoszthattam volna magyarázatomat,
Kérdezhettem volna valamit,
Bármit mondhattam volna,
Bár azt éreztem
Számára a felelettől fontosabb a kérdés.
De nem.  Ebből semmi sem lett volna
Őszinte, igaz se,
Elsősorban a tanú nélküli éjben,
Ahol a haldokló városban
Egyedüli hang párbeszédünk volt.
Feleletem nem lepte meg.
Úgy tűnt, megkönnyebült.
Fürge léptekkel távozott,
Mintha valami terhet hagyott volna rám,
Még talán dalolt is.

Fordította: Fehér Illés
Izvor: autor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése