Keresés ebben a blogban

2019. január 11., péntek

Dragan Bošković Bez predaha – Szakadatlan


Dragan Bošković Beograd 16. februar 1970. –


Bez predaha

Rekao sam svojoj senci
: ti si grbavi kaluđer - moja neostvarena želja.
Rekao sam sebi
: vitez si tužnog lica - sa olovkom u zgrčenoj šaci.
Rekao sam ti
: peščana si plaža
nad kojom lebde krhotine želja i zaborava
(otpad sa potopljenih prekookeanskih brodova);
rekao sam ti
: knjige su pokvareni umnjaci u mojim desnima
u stihovima zamiru vešto skrivene munje
tuđim pesmama verujem
kao deca mađoničaru na vašaru.

Rekla si
: to je Silvija Plat.
Rekla si
: ona je uginula riba koja se prevrće na površini ekrana.
Rekao sam
: bez predaha.



Szakadatlan

Árnyékomnak mondtam
: púpos szerzetes vagy – teljesületlen kívánságom.
Magamnak mondtam
: búsarcú vitéz vagy – görcsbe rándult tenyérben ceruzával.
Neked mondtam
: homokpart vagy
feletted vágy- és feledésszilánkok lebegnek
(elsüllyedt óceánjáró-hajóhulladékok) ;
neked mondtam
: a könyvek szuvas bölcsességfogak ínyemben
a sorok közt ügyesen rejtett villámok csendesednek
idegen soroknak hiszek
akár a gyerekek a vásárban a bűvésznek.

Azt mondtad
: ez Plat Szilvia.
Azt mondtad
: ő a képerenyő felszínén hánykolódó haltetem.
Azt mondtam
: szakadatlan.

Fordította: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése