Gojko Božović Ostavština – Hagyaték

Gojko Božović Pljevlja 2. maj 1972. –

Ostavština Ako su naše reči, Naša pisma i razgovori, Kratke poruke i žučne rasprave, Lenje reči u dokolici, Brbljanja i uzdasi, Čak i pomisli na to Što smo pomislili U odabranim prilikama, Sitnice i slučajnosti, Drage fotografije koje su Još jedini dokaz da smo negde bili, Ako je sve to skupljeno Na jednom mestu, U memoriji kompjutera Koji nadzire naše čuvare, Onda je to ostavština za budućnost, Znak da će nešto, ipak, ostati, I da nije sve izgubljeno.

Hagyaték Ha kifejezéseink, Leveleink és beszélgetéseink, Rövid üzeneteink és heves vitáink, A heverészés közben kimondott szavak, Csacsogások és sóhajok, A kiválasztott pillanatokban Még gondolataink arra is Amire gondoltunk, Apróságok és véletlenek, Kedves fényképek, az egyedüli Bizonyítékok, hogy valahol voltunk, Ha mindez egyetlen helyen, A felügyelőnket ellenőrző Számítógép emlékezetében Gyűlt össze, Akkor ez a jövő hagyatéka, Jel, valami mégis megmarad, Nem kallódik el. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Gojko Božović То лице – Ez az arc

Gojko Božović Pljevlja 2. maj 1972. –

То лице У оним тренуцима кад си сам, Кад су далеко и пријатељи и непријатељи, Кад су далеко и страх и нада, А још не припадаш ноћи, Када ниси ни у граду, Ни у подграђу, Када ти звуци не говоре ништа, А књиге посматраш Као остатке туђег живота, У таквим тренуцума Загледај се у себе. Не скрећи поглед. Запамти то лице. И бићеш то што јеси.

Ez az arc A magány pillanataiban, Mikor a barátok és az ellenségek is távol vannak, Mikor a félelem és a remény is távol van, De még nem az éjhez tartozol, Mikor nem vagy sem a városban, Sem a külvárosban, Mikor a zajok semmit sem jelentenek, A könyveket meg Idegen életmaradványokként szemléled, Ezekben a pillanatokban Nézz önmagadra. Tekinteted ne fordítsd el. Ezt az arcot jegyezd meg. És leszel az, ami vagy. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Gojko Božović Neznanac u noći - Ismeretlen az éjszakában

Gojko Božović Pljevlja 2. maj 1972. –

Neznanac u noći Kada me je neznanac u noći, Na hladnoj ulici Po kojoj je vetar mrsio oblike, Upitao dok mi je prilazio, žustro, S velikim očekivanjima: „Dobro, ko si ti?“ Morao sam da priznam: „Ne znam ko sam ja, Ni ko si ti. Urazumimo se, čoveče! Pogledajmo istinu u oči.“ Mogao sam da širim priču, Da podelim objašnjenje S njim s kojim ništa nisam delio, Da ga nešto pitam, Da kažem bilo šta, Ionako sam imao utisak Da je njemu pitanje važnije od odgovora. Ali ne. Ništa od toga ne bi bilo Iskreno, ni tačno, Pogotovu ne u noći, bez svedoka, Dok su naše reči bile jedini zvuci Zamirućeg grada. Nije bio iznenađen mojim odgovorom. Kao da mu je laknulo. Otišao je čilim korakom, Kao da mi je ostavio neki teret, Čak s nekom pesmom na usnama.

Ismeretlen az éjszakában Mikor éjjel az ismeretlen, A hideg utcán Ahol szélkócolta alakok ballagtak, Sietve felém jőve Várakozással tele megkérdezte: „És te ki vagy?” Be kellett vallanom: „Nem tudom, ki vagyok, És azt sem, te ki vagy. Ember, legyünk tárgyilagosak! Nézzünk szembe az igazsággal.“ Nyújthattam volna a mesét, Azzal, akivel semmit sem osztottam, Megoszthattam volna magyarázatomat, Kérdezhettem volna valamit, Bármit mondhattam volna, Bár azt éreztem Számára a felelettől fontosabb a kérdés. De nem.  Ebből semmi sem lett volna Őszinte, igaz se, Elsősorban a tanú nélküli éjben, Ahol a haldokló városban Egyedüli hang párbeszédünk volt. Feleletem nem lepte meg. Úgy tűnt, megkönnyebült. Fürge léptekkel távozott, Mintha valami terhet hagyott volna rám, Még talán dalolt is. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Gojko Božović Потоп - Özönvíz

Gojko Božović Pljevlja 2. maj 1972. –

Потоп У Нојев ковчег Стао је читав свет Време и Простор Од свега било је По једно Било је све Јер Облици се понављају Потоп је прекрио све Сем душа које су Из потопљеног света (Који је велики Јер је потопљен) Прешле у ова тела У ову грешност

Özönvíz Noé bárkájába Az egész világ az Idő és a Tér Elfért Mindenből egy Valami volt Volt minden Mert Az alakok megújulnak Az özönvíz mindent betakart A lelkeket kivéve akik Az elsüllyesztett világból (Micsoda nagyság Ha elsüllyeszthetett) Ezekbe a testekbe Ebbe a vétekbe költöztek Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.rastko.rs/knjizevnost/umetnicka/poezija/gbozovic-pesme_c.html

Gojko Božović Nesporazumi – Félreértések

Gojko Božović Pljevlja 2. maj 1972. –

Nesporazumi Nesporazumi se množe. Oni su svuda oko nas. Postaju naši bližnji. Više nisu strana tela Koja dolaze iz velike daljine I zauzimaju naš prostor. Zajednički život je, ipak, moguć. Navikavamo se jedni na druge. Ni njima nije lako s nama.

Félreértések Szaporodnak a félreértések. Mindenütt jelen vannak. Immár lelki társaink. Többé nem messziről jött Idegen testek És kitöltik térségünket. Az együttélés, mégis, lehetséges. Egymáshoz idomulunk. Nekik sem könnyű velünk. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Gojko Božović Iznad vode – A víz felett

Gojko Božović Pljevlja 2. maj 1972. –

Iznad vode Osećao sam da tonemo. Voda je prodirala u temelje broda, Voda, masna, crna voda, Teška kao zemlja, A mi smo napustili palubu U nerazrešenoj svađi I sišli u donji svet, Među vodu i mulj, Zamišljajući granice potpalublja Kao granice jednog okončanog sveta. I niko nije hteo da podigne pogled, Kako bi zadržao glavu iznad vode I sagledao obrise ostrva, Obećanje dalekog kopna. Osećao sam da tonemo. Nešto jače od vode zazivalo nas je u vodu. Nešto staro kao voda.

Víz felett Éreztem, merülünk. A víz a hajófenékbe hatolt, Víz, olajos, fekete, Föld-nehéz víz, Mi meg perlekedve Hagytuk el a fedélzetet És az alvilágba ereszkedtünk, Vízbe és iszapba, A hajótér határait egy véget ért világ Határaként tudatosítottuk. És tekintetét senki sem akarta felemelni Hogy fejét a víz felett tartva A távoli szárazföld ígéretét, Valamely sziget körvonalait, megláthassa. Éreztem, merülünk. A víztől valami erősebb húzott bennünket a vízbe. Valami hajdani akár a víz. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Gojko Božović Теорија ђубришта – Szemétdombelmélet

Gojko Božović Pljevlja 2. maj 1972. –

Теорија ђубришта На ђубришту заносном У домовини ружа Седи лепотица звер Ђубриште је Међу јавом и мед сном На старом месту Драга моја лепотице Вољена моја звери Проговори На неком од немуштих  Својих језика Проговори  Док те са свих Страна света Поздрављају твоје Ругобе умиљате

Szemétdombelmélet Az elragadó szemétdombon A rózsaligetben Ül a ragadozó szépség Szemétdomb Álom és valóság között A régi helyen Kedves szépségem Szeretett ragadozóm Valamelyik Érthetetlen nyelveden Szólalj meg Szólalj meg Míg a világ Minden szegletéből Kedves rútságodat Köszöntik Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.rastko.rs/knjizevnost/umetnicka/poezija/gbozovic-pesme_c.html