Gojko Božović
Pljevlja 2. maj 1972. –
|
То лице
У оним тренуцима кад си сам,
Кад су далеко и пријатељи и непријатељи,
Кад су далеко и страх и нада,
А још не припадаш ноћи,
Када ниси ни у граду,
Ни у подграђу,
Када ти звуци не говоре ништа,
А књиге посматраш
Као остатке туђег живота,
У таквим тренуцума
Загледај се у себе.
Не скрећи поглед.
Запамти то лице.
И бићеш то што јеси.
|
Ez az arc
A magány pillanataiban,
Mikor a barátok és az ellenségek
is távol vannak,
Mikor a félelem és a remény is
távol van,
De még nem az éjhez tartozol,
Mikor nem vagy sem a városban,
Sem a külvárosban,
Mikor a zajok semmit sem jelentenek,
A könyveket meg
Idegen életmaradványokként
szemléled,
Ezekben a pillanatokban
Nézz önmagadra.
Tekinteted ne fordítsd el.
Ezt az arcot jegyezd meg.
És leszel az, ami vagy.
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése