Marko Štromajer nikad više – soha többé

Marko Štromajer Daruvar 1. jun 1979. –

nikad više

prepoznao sam ju po malom ožiljku na trbuhu

i osmijehu djeteta,

i ruke su joj bile čvrste i hladne

i miris cigareta iz njezine kose

opet me odveo

negdje daleko

u jedno hladno jutro

u sobi, u kući

negdje na sjeveru Bosne

stopirali smo po kiši, gladni

jedući nekoliko grožđica koje su se prosipale po mojem džepu

bilo je pola pet ujutro

i puštao sam neka se sve samo desi

neka nas koraci nose,

reći ću da se slabo sjećam

tih ljudi oko mene

tog vremena

i tog jutra

negdje na sjeveru Bosne

mislio sam: što će mi reći

moj crni čupavi mačak

kad se sutra vratim kući

i što će mi reći moja stroga žena

sa cigaretom i velikom šalicom kave ispred sebe

al, ko ga jebe, sad nek me smrt pokosi

jer sve što mi je bilo suđeno

i što nikad više neću naći

ostalo je lebdjeti u onim magičnim krošnjama

u onom lijepom gradu na sjeveru Bosne

Izvor: autor

soha többé

a hasán lévő apró sebhelyről ismertem fel

és gyerekes mosolyáról

és karjai erősek és hidegek voltak

és hajából a cigarettaszag

ismét valahová

messzire vitt

egy hideg reggelbe

egy szobába házba

valahová Észak-Boszniába

éhesen stoppoltunk az esőben

zsebemben maradt mazsoltá csipegettünk

hajnali fél öt volt

és elengedtem magam

lépteink vigyenek

a körülöttem lévő emberekre

arra az időre

arra a reggelre

valahol Észak-Boszniában

csak halványan emlékszem

gondoltam: holnap ha visszatérek

borzas fekete macskám

mit mond majd

és cigarettázó szigorú feleségem

előtte nagy csésze kávéval mit mond majd

de ki törődik vele, most akár a halál is jöhet

mert minden amit a sors nekem szánt

és amit soha többé nem lelek

lebegve ott azokban a bűvös lombokban maradt

abban a szép városban Észak-Boszniában

Fordította: Fehér Illés