Mišo L. Korać Sombor 10.
mart 1950. –
|
Zeleni šapat njenih
očiju
Postoji
li negdje
zeleno nebo ili zeleno more kao boja tvojih očiju u kojima se prepoznajem... Ili baš toliko zeleni proljećni vidik iznad i ispod tvoga pogleda. Opijam i ogledam se svaki dan, svake nedjelje, svake godine, skoro pola vijeka u njima i trajemo kao četiri godišnja doba... (Nešto poput muzike Vivaldija.) Proljeće, Ljeto, Jesen, Zima... U tvojim zelenim očima, u tvom zeleno svilenom pogledu.... Stiže još jedno zajedničko zeleno Proljeće u naš zagrljaj i lagano, sasvim lagano trošimo naše poodmaklo vrijeme... Zagledani, zaljubljeni , odlazimo u pjesmu koja kao da je tek počela... A mi? Mi se pretvaramo u zvuk, u zelenu boju Lorkine pjesme i tvoga proljećnog pogleda... U tvoje oči, u ljubav, u nezaborav... Proljećni zeleni šapat pjesme o nama... Šapat tvojih očiju... (Branki mojoj supruzi – Mart 2019.) |
Szemed zöld suttogása
Létezik-e valahol is
szemed színéhez
hasonló
zöld
égbolt
vagy zöld
tenger,
melyben
felismerem magam...
Vagy tekinteted
felett és
alatt
éppen olyan
zöld
tavaszi
táj.
Minden
nap,
heteken keresztül,
éveken keresztül,
immár
majdnem fél
évszázada,
benne
szédülök és
szemlélem magam
és
akár
a négy
évszak,
létezünk...
(Talán
Vivaldi
zenéjéhez
hasonlóan.)
Tavasz,
Nyár,
Ősz,
Tél...
Zöld
szemedben,
selymes
zöld
tekintetedben...
Ölelésünkbe
még
egy
közös
zöld
Tavasz
érkezik
és
távolodó
időnket
lassan,
egészen
lassan
pazaroljuk...
Egymásra nézve,
szerelmesen
távozunk
egy dalba,
mely mintha
éppen most
kezdődne...
És mi?
Mi meg
tavaszi
tekintetedbe,
Lorca
versének
zöld
színébe,
zsibongásba
feledkezünk...
Szemedbe,
szerelmedbe,
a feledhetetlenbe...
A rólunk
szóló
dal
zöld
suttogásába...
Szemed
suttogásába...
(Hitvesemnek, Brānkānak – 2019. márciusa)
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése