Sinkovits Péter Zenta, 1946. május 26. –
|
Titok
mindig csak egy mondatot kerestem
sötétülő magányos szobák mélyén
figyeltem
mint vadász a vérző őzeket
szőlőhegyeken bandukoló aggastyánok
a meredek emelkedőt
figyeltem
s e gonosz tánc egyre fárasztott
de bíztam
a rejtjel mindent megold
mindenüvé kézen fogva vezet
akkor egy nap
tetovált gyűrű perdült a néma vizeken
|
Tajna
uvek sam samo jednu rečenicu tražio
u dubini usamljenih zatamnjenih soba
promatrao
kao lovac krvareće srne
starci na brdima vinograda koračajući
strminu
promatrao sam
i ta opaka igra sve više me je izmorila
ali nadao sam se
lozinka će sve rešiti
vodiće me svugde ruku držeći
tad jednog dana
na nemim vodama tetoviran prsten se
kotrljao
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése