Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –
majdnem
majdnem
mindent megbeszéltünk már
azt a gyerekkori kirándulást is
amikor a németdombon több fiú azt mondta
milyen hülye vagyok
csak egy lány
nem is értik miért cipeltél mindig magaddal
senki más nem hozta a testvérét
te nem mondtad el
azért hogy vigyázz rám mert még kicsi vagyok
és féltesz
mert szeretsz
elintézted egy vállrándítással amiben mindez benne volt
értettelek
elég volt rád néznem
.
ketten maradtunk
te hatvankettő
én néggyel kevesebb
majdnem mindent megbeszéltünk már
félelmeinket
gyerekkori nélkülözéseinket
később nevetni is tudtunk ezeken
.
most itt fekszel magzatpózban
túl a kemón
mindenen túl
lehettél volna jobb testvérem mondod halkan
én pedig nem értem
miért nem kelsz már fel az ágyból
ez buta tréfa
kelj fel
hallod
kelj
fel
öltözz fel most azonnal és menjünk
vigyázz rám
mert még kicsi vagyok
azt a gyerekkori kirándulást is
amikor a németdombon több fiú azt mondta
milyen hülye vagyok
csak egy lány
nem is értik miért cipeltél mindig magaddal
senki más nem hozta a testvérét
te nem mondtad el
azért hogy vigyázz rám mert még kicsi vagyok
és féltesz
mert szeretsz
elintézted egy vállrándítással amiben mindez benne volt
értettelek
elég volt rád néznem
.
ketten maradtunk
te hatvankettő
én néggyel kevesebb
majdnem mindent megbeszéltünk már
félelmeinket
gyerekkori nélkülözéseinket
később nevetni is tudtunk ezeken
.
most itt fekszel magzatpózban
túl a kemón
mindenen túl
lehettél volna jobb testvérem mondod halkan
én pedig nem értem
miért nem kelsz már fel az ágyból
ez buta tréfa
kelj fel
hallod
kelj
fel
öltözz fel most azonnal és menjünk
vigyázz rám
mert még kicsi vagyok
Forrás: a
szerző
maltene
maltene o svemu smo razgovarali
i o onom izletu iz doba detinjstva
kad na nemačkom brdu neki mladići su rekli
da sam luckasta
samo devojka
niti su razumeli zašto si me sa sobom vukao
svoju sestru niko drugi poveo nije
ti nisi ispričao
zbog toga da bi me čuvao jer sam još malena
i jer me voliš
zbog mene strahuješ
samo si ramenima slegnuo čime je sve rečeno
shvatila sam te
jedan pogled dovoljan je bilo
.
dvoje smo ostali
ti sa šezdeset i dve
ja sa četiri manje
naltene o svemu smo razgovarali
o našim strahovima
neimaštini iz doba detinjstva
kasnije nam je to i zabavno bilo
.
sad tu u stavu zametka ležiš
iza kemo
iza svega
i bolji brat sam ti mogao biti šapućeš tiho
a ja ne shvatam
zašto već iz kreveta ne ustaješ
neslana šala je
ustani
čuješ
ustani
već
obuci se sad iz ove stope i krenimo
čuvaj me
jer sam još malena
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése