Bratislav M. Milanović Aleksinac 1950. –
Vrata u polju
( XI pevanje)
Verici
Pred ovim
smo vratima dragano
zajedno
kao pred ikonom
a za nama
po neka
suza tvoja teška od soli
na mome
srcu što opominje noću
da možda dolazi čas
i moja na
tvome što preskače
učinjene uvrede i otkucava samo
nadu iz
prošlosti prenetu u sadašnjost
dok vreme navire do presudnog ruba
za nama
svetle padine potrošenog leta
postelja
otežala od mladosti i sluzi
od predela
nikad ispitanih sasvim
pred ovim
smo vratima sada prozirni
kao dugo
nošena tkanina
kroz koju
se naziru drhtaji željnih tela
u bivšim
sobama
prskanje
zvezda u tankoj kori mozga
dok zvonio
je tren
sjedinjenja
sa lavom
proključalom
od bestidnosti
sa Mlečnim
putem sa jasnom vodom
sa zemljom i travom
pred ovim smo sada vratima čisti
kad spadnu krljušti stečene u trvenjima
sa svime
što je bio san
u virovima
za koje su malo tri svete reke
što su nas
oblivale dok smo bivali
telo i telo krv i krv svetlost i svetlost
u jednom
telu
pred ovim
vratima na koja se samo izlazi
čisti smo
kao što smo bili
i pred
onima na koja se ulazi
samo da se obavi taj čin.
|
Ajtók a mezőn
(IX. ének)
Verának
Ez előtt az ajtó előtt vagyunk,
kedvesem,
együtt mintegy ikon előtt
mögöttünk meg
szívemen néhány sós-nehéz
könnycsepped éjjel figyelmeztetnek
talán eljött az a pillanat
mikor az általam kimondott
sértések
leperegnek rólad és csak a múltból
a jelenbe mentett reményt jelzik
míg az idő a sorsdöntő szakadékhoz
közelít
mögöttünk az elfogyasztott nyarak
fényes lejtői
az igazán sosem átkutatott
tájakkal
ifjúsággal és nedvekkel terhelt
heverő
ez előtt az ajtó előtt most
áttetszőek vagyunk
akár a nyűtt kelme melyen
keresztül
a volt szobákban
a vágyakozó test rezdüléseit sejteni
lehetett
a vékony agykéregben a csillagok robbanását
míg hallatszott ahogy a pillanat
a szemérmetlenségtől
felforrt lávával
a Tejúttal a kristálytiszta vízzel
földdel és fűvel egyesül
ez előtt az ajtó előtt most tiszták vagyunk
ahogy az álom és valóság összetűzéseiben
keletkezett pikkelyek a bennünket
elárasztó három szent folyónál is nagyobb
örvényekben lehullanak amikor még
mint test és test vér és vér fény és fény
egy testben voltunk
ez előtt a kifelé nyíló ajtó előtt
tiszták vagyunk ahogy voltunk is
a befelé nyíló ajtó előtt
csak tegyük amit tenni kell.
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése