Bratislav M. Milanović Vrata u polju – Ajtók a mezőn

Bratislav M. Milanović Aleksinac 1950. –

Vrata u polju ( XI pevanje)                               Verici Pred ovim smo vratima dragano zajedno kao pred ikonom a za nama po neka suza tvoja teška od soli na mome srcu što opominje noću da  možda dolazi čas i moja na tvome što preskače učinjene uvrede i otkucava samo nadu iz prošlosti prenetu u sadašnjost dok vreme navire do presudnog ruba za nama svetle padine potrošenog leta postelja otežala od mladosti i sluzi od predela nikad ispitanih sasvim pred ovim smo vratima sada prozirni kao dugo nošena tkanina kroz koju se naziru drhtaji željnih tela u bivšim sobama prskanje zvezda u tankoj kori mozga dok zvonio je tren sjedinjenja sa lavom proključalom od bestidnosti sa Mlečnim putem sa jasnom vodom sa zemljom i travom pred ovim smo sada vratima čisti kad spadnu krljušti stečene u trvenjima sa svime što je bio san u virovima za koje su malo tri svete reke što su nas oblivale dok smo bivali telo i telo krv i krv svetlost i svetlost u jednom telu pred ovim vratima na koja se samo izlazi čisti smo kao što smo bili i pred onima na koja se ulazi samo da se obavi taj čin.

Ajtók a mezőn (IX. ének)                               Verának Ez előtt az ajtó előtt vagyunk, kedvesem, együtt mintegy ikon előtt mögöttünk meg szívemen néhány sós-nehéz könnycsepped éjjel figyelmeztetnek talán eljött az a pillanat mikor az általam kimondott sértések leperegnek rólad és csak a múltból a jelenbe mentett reményt jelzik míg az idő a sorsdöntő szakadékhoz közelít mögöttünk az elfogyasztott nyarak fényes lejtői az igazán sosem átkutatott tájakkal ifjúsággal és nedvekkel terhelt heverő ez előtt az ajtó előtt most áttetszőek vagyunk akár a nyűtt kelme melyen keresztül a volt szobákban a vágyakozó test rezdüléseit sejteni lehetett a vékony agykéregben a csillagok robbanását míg hallatszott ahogy a pillanat a szemérmetlenségtől felforrt lávával a Tejúttal a kristálytiszta vízzel földdel és fűvel egyesül ez előtt az ajtó előtt most tiszták vagyunk ahogy az álom és valóság összetűzéseiben keletkezett pikkelyek a bennünket elárasztó három szent folyónál is nagyobb örvényekben lehullanak amikor még mint test és test vér és vér fény és fény egy testben voltunk ez előtt a kifelé nyíló ajtó előtt   tiszták vagyunk ahogy voltunk is a befelé nyíló ajtó előtt csak tegyük amit tenni kell. Fordította: Fehér Illés

Izvor: In Zoran Bognar: Novo raspeće Ratkovićevi večeri poezije  Bijelo Polje 2008.