Mišo L.
Korać Sombor 10. mart 1950. –
Tinja
neka žuta sijalica
Tinja neka žuta
Sijalica,
Tinjalica...
Dosadne jesenje
kiše
po bulevaru...
Kamenje
I blato
po trotoaru...
Vučem svoje
uspomene
uz ulicu
niz ulicu.
Korača
dio mene,
i ne znam
sam
jednostavno
ko sam,
gdje da
hodam
ka kojem
kraju
paklu
il raju...
Niđe svijeta
u zavičaju...
I tako
Jedna
milja
bez cilja...
/Sav sam nešto
sjeban/...
Ja sam običan
čovjek.
Skoro
imam
vijek
i još
vremena
na pretek...
Oko mene
čudne stvari
se dešavaju...
Sjenke,
sjenke
drveća...
A onda...
Onda..?
Uspomene
kišne
uspomene...
Odlazi
dio
mene…
Tinja neka
Žuta
Sijalica,
Tinjalica...
Ulica...
Prolazi
moja ulica
ispod koraka
moga mraka,
i kiša
sve tiša,
i tiša,
i tiša,
tiha,
jesenja...
|
Pislákol egy
sárga izzó
Pislákol egy sárga
Izzó,
Pislákoló...
A körúton
monoton őszi
eső...
A járdán
Kavicsok
És sár...
Emlékeimet
utcáról
utcára
cipelem.
Egy részem
menetel
és magam
sem
tudom,
ki vagyok,
merre
menjek,
a pokol
netán a menny
melyik
része felé...
Szülőfödemen
ismerős sehol...
És így
Cél nélkül
megtett
kilóméter...
/Hát nem vagyok
jól/...
Mindennapi
ember
vagyok.
Igaz
koros,
de időm
bőven
van még...
Különös
események
zajlanak...
Árnyak,
árnyak,
fák...
És akkor...
Akkor...?
Emlékek,
esőáztatta
emlékek...
Elmegy
egy
részem...
Pislákol egy
Sárga
Izzó,
Pislákoló...
Utca...
Utcám
sötétem
lépte alatt
halad,
az eső
egyre halkabb
és halkabb
és halkabb,
halk,
őszi...
Fordította:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése