Turczi István Tata 1957. október 17. –
Alkímia
II. Leukózis
Ami leszünk, annak vagyunk a múltja. Ez a mondat
fehérebb, mint amit te ki tudnál keverni. Fehérsége tömör,
első érintésre hideg és átláthatatlan. Anyaga titánium
lehet, vagy cink-oxid, ahogy a kínaiak
annó a megolvadt
cinkgőzt ezer fokon elégetve
tiszta fehér párát
nyertek,
majd lehűtötték. (Sokáig ez volt a legjobb festék, amivel a
múló időt vásznon megidézték.) A fehér a színek piétája.
A sötét felől világít
a sötétbe. Vigasz és
megtisztulás.
Hattyút és galambot látsz, puha
karácsonyokat, zászlót,
abroszt, vendégszobákat.
Cukrot, krétát,
paranoiát és
vakító ébredéseket.
Rembrandt súlyos, fehér impastóját
látod a fejek körül.
Fehér lovat, győztes lovagot, lehulló
keszkenőket. Regények
üresen maradt lapjait.
Mítoszok
és álarcok mögül kilépő gipszangyalokat. Azt látod, hogy
csak az a miénk, amit
elveszítettünk. Nem tudod, kinek a
keze van a dologban.
Forrás: Turczi
István A változás memóriája Palatinus Budapest, 2011.
Alhemija
II. Leukoza
Prošlost smo onoga, što ćemo postati. Ova rečenica je
više
bela no što bi ti mešanjem uopšte stvoriti mogao. Njena
belina je čvrsta, na prvi doticaj hladna i
neprovidna. Njena
materija možda je titan
ili cink oksid, kako su
kinezi
nekada otopljene pare cinka žarenjem na
hiljadu stupnjeva
čistu paru dobili,
pa ohladili. (Dugo najbolja boja je bila
čime su prolaznost
vremena na platno
pozvali.) Belo je
pijeta boja. Sa strane mraka svetli
u mrak. Uteha
je i
pročišćenje. Labud i
golub vidiš, meke
božiće, zastavu,
stolnjak, sobe za
goste.
Šećer,
kredu,
paranoju kao i
zaslepljujuća buđenja. Oko glava Rembrantov težak, beo,
reljefan namaz boja
vidiš. Belog konja,
pobedonosnog
viteza, opadajuće
maramice.
Prazno ostavljene listove
romana. Anđele od gipsa
kako iza mitova i obrazina se
pojavljuju. To vidiš da je samo ono naše, što smo izgubili.
I ne znaš u tom ko je učestvovao.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése