Jelena Lengold Kruševac 15. jul 1959. –
Човек који чека
После неког времена схватиш да он не чека ни један воз само се премешта с перона на перон покушавајући да личи на човека који чека. Његов пас има сањив поглед он се не претвара он зна да никуд не иде са ове метро станице на којој ја, ево, пропуштам већ трећи воз трудећи се да докучим како је то кад те шиба ветар из тунела из дана у дан а шине, дубоко доле, застрашујуће звижде и зову да напокон на њих скочиш. |
A várakozó
Egy idő után beláttam
ő egyetlen vonatot sem vár
csak pályaudvarról pályaudvarra bolyong
és megpróbál a várakozó emberre hasonlítani.
Kutyájának tekintete réveteg
ő nem tetteti magát
tudja erről a metró-állomásról nincs tovább
én meg már a harmadik szerevényt engedem el
szeretném felfogni
milyen az amikor napról napra vág
az alagúti szél
a sínek meg, mélyen lenn,
riasztóan zakatolnak és hívnak
ugorj végre rájuk.
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése