Markovics Anita Ha – Ako

Markovics Anita Pécs ??? –

Ha

Ahogyan a csendben sem alakul.
Eperfáról hulló véres eper a húsod.
Kellene néhány seb, hogy legyen körülöttük test is.
Attól, hogy soha többé nem mész vissza magadba, még nem leszel ember.
Rád néztem és volt benned egy golyó.
Félreértek mondatokat, amik igazzá lesznek benned.
Visszafelé érik a ringló a szíveden, ha tetszel.
Ezüst olló vagyok a későesti dögszagban.
Tömörülésben tenger.
Rácsozaton a hús rácsodálkozása.
Összehúzódásaim nevedre.
Nem pedig vad jegenyék égben kotorászása, mint bugyiban a csend.
Összefüggés a gumiban.
Ami most esik le épp: a tantusz.
Állni a súrló szeptemberben.
Méhekre szemlehunyás.
Ahogyan automata itatónak gondolsz és
télire sem raksz ki magadból: a megfagyás.
A kor az, amit észreveszünk belőle.
Ugyanez az ember.
De néhányunk lassított felvételen felrobbanó cseresznyefa.
Emlékeznek rám.
Rám emlékeznek.
Mint egy pap, súgják a nevem - mondják.
Ahogyan bőgést hallgatni hajnali réteken,
és tudni, valamikor ezt hallgatta Mozart.
Fekszel hűlt helyemen, magad sem tudod, miből simogatod, de színház.
Üvegtartályban emberméretű halak fekete kezekkel matatnak az elmúlásban.
Keress már végre valami igazit benned!
Ha lennének sikolyaink, nem folyton bitumendaraboknak vallanánk szerelmet keszoncsendben,
ha megőrülnél a hópelyhektől, mint egy kutya
és ha éppen olyan őszinte lennél,
ha lennének sejtelmeink, már nem lennének valóságaink,
ha,
megint,
ha, ha…

Elfelejtettem. 

Forrás: https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=44376

Ako

Kako ni u tišini se ne formira.

Meso ti je sa duda opao krvav dud.

Trebalo bi nekoliko rana da oko nas i telo bude.

Samim tim da u sebi više nikad se ne vraćaš čovek još nećeš postati.

Pogledala sam te i u sebi metak imala.

Neke rečenice krivo shvaćam koje u tebi istinite postanu.

U srcu tvom ringlovka naopako sazreva ako mi se sviđaš.

 kasnovečernjem smradu crkotine srebrne škare sam.

U zbijanju more.

Zabezeknutost mesa na rešetci.

Na tvom imenu moja zgrčenja.

A ne čeprkanje neba divljih jablana, poput tišine u gaćici.

U gumi je povezanost.

Šta upravo sad pada: žeton je.

U žuljajućem septembru stajati.

Na pčele zatvaranje očiju.

Jer smatraš da sam automtsko pojilište i

ni za zimu iz sebe me ne izbaciš: smrzavanje.

Era je to što iz toga primećujemo.

Isti taj je čovek.

Ali neki su rasprsnutle višnje na usporenom snimku.

Mene se sećaju.

Sećaju me se.

Poput nekog popa šaptaju mi ime – kažu.

Kako zorom na ritu riku slušati

i znati, to je nekad Mocart slušao.

Na mom ohladnelom mestu ležiš, ni sam ne znaš zbog čega miluješ, ali pozorište je.

U staklenom rezervoaru ribe veličine čoveka crnim rukama pipkaju u nestajanju.

Potraži konačno nešto pravo u sebi!

Kad bi krikove imali, ljubav ne bi u tišini kesona komadima bitumena iskazali,

ako bi poput psa od pahuljice snega pludeo

te ako bi baš tako iskren bio,

ako bi slutnje imali, već ne bi stvarnost imali,

ako,

opet,

ako, ako...

Zaboravila sam.

Prevod: Fehér Illés