Markovics Anita Rubikon – Rubikon

 

Markovics Anita Pécs 1980. március 15. –

Rubikon
 
nagyot kellene dobni mondtam mutass valamit belőled
rábíztam mit de valahogy mégsem tudott érdekelni semmi
a kinálás módja vagy a kinálat hiánya mit tudom én ennyi
peregnek a kockák végül leesnek mind hatos de tényleg
egy áll meg erőteremben úgy forog érdekel hát félek
ha leesik semmi és fel-fel fogom dobni neki a kérdést
hogy tudom-e a választ persze már most igen elválaszt
ha kockát vetsz valahol kinőttek már panelek házak
ha titokkal locsolod növésre hajlamos ki nem szárad
égig érő babfa létra agancs csavaros spirál dns
kezdődő mitológiává válhatsz bennem ha érted ezt
legyél az új Arno a kiszáradt Rubikon évek óta porzó
vess el minden elvet itt egy egész légió hiába csattog
vess kockát keresztet cigánykereket maradj fenn légben
római kocka alapon folyam sűrű pára felhő-erőterében
 
Forrás: Markovics Anita : Rubikon (dokk.hu)
 
 
Rubikon
 
trebalo bi pravilno baciti rekla sam pokaži nešto od sebe
odluči šta ali u biti ništa me nije interesirala
način ponude ili nedostatak ponude šta je znam
kocke se kotrljaju na koncu padaju sve su šestica zbilja
jedna u mom polju sile se tako vrti da me interesira pa
bojim se ako padne ništa i kat kad postaviću joj pitanje
da li znam odgovor naravno već sad nas razdvaja
ako kocku baciš negde su već paneli kuće izrasli
ako tajnama zalivaš rastu naginje ne isuši se
drvo graha nebo dotiče lestve rog vretenasta spirala dnk
u meni ako to razumeš u začetak mitologije se pretvaraš
budi novi Arno isušen Rubikon godinama praši
svako načelo odbaci tu čitava legija zalud škljoca
baci kocku krsti se pravi kolut ostani u vazduhu
na bazi rimske kocke reka u polju sile guste pare
 
Prevod: Fehér Illés

Markovics Anita Köszönet – Zahvala

 

Markovics Anita Pécs 1980. március 15. –

Köszönet

 

köszönöm.

a jöttöd. ajándék.

hogy üvegkörmöd láthatom üveggombokon.

inged a széken. régóta várt.

parfümödre a kitárt előszoba.

csípőd mozgására az ágy.

tétova kezedre bőröm is.

ne remegj. elkezdted. hát végig csináld.

képzeld azt, hogy ő vagyok.

és én megpróbálok nem gondolni rá.

 

Forrás: https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=22233

 

 

Zahvala

 

hvala.

tvoj dolazak. dar je.

da na staklenim dugmadima mogu tvoje staklene nokte videti.

košulja ti je na stolici. odavno te čeka.

na tvoj miris otvoreno predsoblje.

na pomicanje tvog kuka krevet.

na tvoju kolebljivu ruku i moja koža.

nemoj drhtati. započeo si. pa uradi kako treba.

zamisli da sam ona.

a ja ću pokušati na nju ne misliti.

 

Prevod: Fehér Illés

Markovics Anita Razglednica – Razglednica

 

Markovics Anita Pécs 1980. március 15. – 

Razglednica   üdvözlet, barátom e sehonnani szél szétszórt égtájakra követ mólókról lógatom le lábam fejbe ver a napsugár is megesznek a halak madarak gyomrában szállok az égbe mágneses erővonalakat követek Afrikába s vissza és ha pihenni utazol egy giccses olasz naplemente alatt fűszeres vacsorád is én leszek - másodszorra is - jól vagyok, mondom ott vagyok mindenhol de te sehova sehova ne kövess

Razglednica   pozdrav, prijatelju   ovaj vetar od niotkuda na razbacane strane sveta me prati noge mi sa dokova vise i zraci sunca glavu udaraju ribe pojedu na nebo u želudcima ptica letim linije magnetnih sila pratim u Afriku i nazad i ako na odmor kreneš ispod talijanskog sladunjavog zalaska sunca ja ću ti i večera biti – i drugi put –   dobro sam, velim svugde sam ali me ti nigde nigde me ne prati   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=17413

Markovics Anita Útban vagyok – Smetam

 

Markovics Anita Pécs 1980. március 15. –

Útban vagyok   A kés útja vagyok, bőröm a balta útja, alatta a hús tőrre gyanakvó, a csont buldózer közeledtét tudja, mások ilyenkor Istent emlegetnek, én, én nem, nem, én csak a magamé vagyok életemben és halálomban is.

Smetam   Put noža sam, koža mi je put sekire, meso ispod bodež sluti, kost blizinu buldožera oseća, drugi u tim trenucima Boga spominju, ja, ja ne, ne, samo sam svoj i u životu a i u smrti.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=44201

Markovics Anita Inkább állatok között – Rađe među životinjama

 

Markovics Anita Pécs 1980. március 15. –

Inkább állatok között   Inkább állatok között akarok élni, kutyák között főképp testvérfalkában, ahol erdők hajolnak rám: fekete frufruk és hanyagok. Az időt lassú csillagképekben mérem. Ha iszom, ajkam alól folyókat oldok el. A szavakat feledem. Barátaim lesznek mind a melegvérű kövek vagy a napsütötte állatok, ők nem beszélnek, nem írnak, nem hazudnak szemmel sem; létük és haláluk maga a vers tiszta körforgása, - ahogyan Isten forgatja szájában az Igét.

Rađe među životinjama   Rađe među životinjama želim živeti, pogotovo među psima u bratskom čoporu gde na mene šume se naginju: crni frufrui i nemarni. Vreme u sporim sazvežđama merim. Kad pijem, ispod usana reke oslobađam. Reči zaboravljam. Moji prijatelji su toplokrvni beluci i suncem ozarene životinje, ne pričaju, ne pišu, ni očima ne lažu; njihovo postojanje i smrt je čisto kruženje pesme, - kako Bog u svojim ustima Propoved okreće.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=44975

Markovics Anita Ha – Ako

Markovics Anita Pécs ??? –

Ha

Ahogyan a csendben sem alakul.
Eperfáról hulló véres eper a húsod.
Kellene néhány seb, hogy legyen körülöttük test is.
Attól, hogy soha többé nem mész vissza magadba, még nem leszel ember.
Rád néztem és volt benned egy golyó.
Félreértek mondatokat, amik igazzá lesznek benned.
Visszafelé érik a ringló a szíveden, ha tetszel.
Ezüst olló vagyok a későesti dögszagban.
Tömörülésben tenger.
Rácsozaton a hús rácsodálkozása.
Összehúzódásaim nevedre.
Nem pedig vad jegenyék égben kotorászása, mint bugyiban a csend.
Összefüggés a gumiban.
Ami most esik le épp: a tantusz.
Állni a súrló szeptemberben.
Méhekre szemlehunyás.
Ahogyan automata itatónak gondolsz és
télire sem raksz ki magadból: a megfagyás.
A kor az, amit észreveszünk belőle.
Ugyanez az ember.
De néhányunk lassított felvételen felrobbanó cseresznyefa.
Emlékeznek rám.
Rám emlékeznek.
Mint egy pap, súgják a nevem - mondják.
Ahogyan bőgést hallgatni hajnali réteken,
és tudni, valamikor ezt hallgatta Mozart.
Fekszel hűlt helyemen, magad sem tudod, miből simogatod, de színház.
Üvegtartályban emberméretű halak fekete kezekkel matatnak az elmúlásban.
Keress már végre valami igazit benned!
Ha lennének sikolyaink, nem folyton bitumendaraboknak vallanánk szerelmet keszoncsendben,
ha megőrülnél a hópelyhektől, mint egy kutya
és ha éppen olyan őszinte lennél,
ha lennének sejtelmeink, már nem lennének valóságaink,
ha,
megint,
ha, ha…

Elfelejtettem. 

Forrás: https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=44376

Ako

Kako ni u tišini se ne formira.

Meso ti je sa duda opao krvav dud.

Trebalo bi nekoliko rana da oko nas i telo bude.

Samim tim da u sebi više nikad se ne vraćaš čovek još nećeš postati.

Pogledala sam te i u sebi metak imala.

Neke rečenice krivo shvaćam koje u tebi istinite postanu.

U srcu tvom ringlovka naopako sazreva ako mi se sviđaš.

 kasnovečernjem smradu crkotine srebrne škare sam.

U zbijanju more.

Zabezeknutost mesa na rešetci.

Na tvom imenu moja zgrčenja.

A ne čeprkanje neba divljih jablana, poput tišine u gaćici.

U gumi je povezanost.

Šta upravo sad pada: žeton je.

U žuljajućem septembru stajati.

Na pčele zatvaranje očiju.

Jer smatraš da sam automtsko pojilište i

ni za zimu iz sebe me ne izbaciš: smrzavanje.

Era je to što iz toga primećujemo.

Isti taj je čovek.

Ali neki su rasprsnutle višnje na usporenom snimku.

Mene se sećaju.

Sećaju me se.

Poput nekog popa šaptaju mi ime – kažu.

Kako zorom na ritu riku slušati

i znati, to je nekad Mocart slušao.

Na mom ohladnelom mestu ležiš, ni sam ne znaš zbog čega miluješ, ali pozorište je.

U staklenom rezervoaru ribe veličine čoveka crnim rukama pipkaju u nestajanju.

Potraži konačno nešto pravo u sebi!

Kad bi krikove imali, ljubav ne bi u tišini kesona komadima bitumena iskazali,

ako bi poput psa od pahuljice snega pludeo

te ako bi baš tako iskren bio,

ako bi slutnje imali, već ne bi stvarnost imali,

ako,

opet,

ako, ako...

Zaboravila sam.

Prevod: Fehér Illés

Markovics Anita Búcsú – Oproštaj

Markovics Anita Pécs ??? –

Búcsú

Ez a nyár a hippi-korszak.
A hajakban margarét' és hajak a réteken elterülnek,
és a hátakon hangya, lábujjakon szél.
Innen az álmok elkerülnek.
Mert mi magunk lettünk azok.
Nyakakba súgott szédület: hogy minden, de minden halott,
csak mi vagyunk, és a szél-vegyület,
amit a távol bőrünkről lehúz,
az illat, a szerelem, mikor szétrepül
kutyától megrettent fácán és hiúz.
Ide csak a görcsösség jár.
Odaát húznak már vadliba-szavak.
Vadak is, buták is, és messzire mennek,
fecskék gyomrukban viszik már a nyarat.
Vissza sem fordulnak hello-zni.
Nem marad a dérben se búcsú, se mozdulat.

Forrás:

Oproštaj

To leto je hipi-era.

U kosama stanarica a kose se na livadama prostiru,

mrav je na leđima, vetar na nožnim prstima.

Snovi odavde odlaze.

Jer smo oni mi postali.

U vratove šaptana omama: da sve, ali baš sve je mrtvo,

samo mi postojimo i vetar-spoj

šta sa naše kože daljina svuče,

miris, ljubav, kad od psa prestašen

fazan i ris razleti.

Ovamo tek zgrčenost stiže.

Preko već reči divlje guske plove.

I divlje su, i glupe su i daleko idu,

laste proleće u gušama nose.

Ni ne okreću se da bi se rastali.

U mrazu ni oproštaj, ni pokret ne ostane.

Prevod: Fehér Illés