Turczi István Tata 1957. október 17. –
Alkímia
IV. Iózis
Ez már a végző fázis:
vörösből
összerakni a skála
nüanszait. Hiszen nincs
két egyforma szem. Nincs két
egyforma szín. Minden árnyalat
kérdezi önmagát.
Telítettsége kihalt népekben és letűnt korokban mérhető.
A mítosz, mint
adalékanyag. A vers, mint aláfestő zene.
Előzménybe
vesző, elkésett mozdulat lenne most
tűzzel
megtisztítani, vízzel átmosni, féken tartani
vagy
átnevezni. Folyik, csak folyik, mint a
vér, szegény. A
sötétben fel tudod
idézni, de látni már nem láthatod.
Ahogy a láng, a szégyen, a muskátli. Ahogy a
rubin, a
posztó, a karmazsin.
A
nagy babiloni parázna
skarlátszíne. A szfinx vörösre
festett arca. János
evangelista vérszínű holdja. Az áldozati bárány vérével
bekent júdeai ajtófélfák. Mars isten, egy rókatorok vagy
Ariadné fonala. És a vörös vérsejtek,
a halál lepkéi.
Hogyan is érhetne véget, ami még el sem kezdődött?
Forrás: Turczi
István A változás memóriája Palatinus Budapest, 2011.
Alhemija
IV. Ioza*
To je već konačna faza: iz crvenog
odsenke skale
sastaviti. Jer dva identična oka ne postoji.
Dve identične
boje ne postoje. Svaka nijansa
sama sebe pita.
Njena
punoća u izumrlim narodima i prošlim
vekovima se meri.
Mit, kao dodatna materija. A pesma, muzička pozadina.
Sad vatrom
očistiti, vodom oprati,
na uzdi držati
ili
prekrstiti bio bi u pethodni događaj izgubljen, zakašnjeli
pokret. Teče, samo
teče, poput krvi, siromah. U mraku
možeš prizvati ali videti,
to ni u kom slučaju
nećeš.
Kako plamen,
sramota, muškatla.
Kako
rubin,
čoha, karmažin. Boja skarlata
velikog
vavilonskog
bludnika. Crveno obojeno lice sfinksa. Mesec boje krvi
jevanđeliste Jovana.
Sa krvi žrtvenog jaganjca
premazani ragastovi
Judeje.
Bog
Marsa, grlo
lisice
ili nit Ariadne.
I crvena krvna zrnca,
leptiri smrti.
Kako bi se moglo završiti što još nije ni
počelo?
*Ioza – četvrta faza drevne metode,
alhemije
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése