Miroslav Maksimović
Njegoševo 26. maj 1946. –
Životinje
Iščezavaju, mnoge iščezavaju. Zgrade osvajaju šume,
grad se raskomočuje
u mirisnim i cvetnim poljima
i nervozno stresa
likove i lava i jarca i lakog konja
sa fasada.
Nema urlika
što je znao da ujedini prostor.
Mislim na jednog tigra
što je znao da preskoči ogradu,
da nas naoruža strahom.
Od čega da te zagrljajem
Zaštitim?
Iseckane, mnoge su iseckane
— tek u jelovnicima se množe.
Izdeljene u podklase —
ramstek biftek
krmenadla vešalica
rebarca mozak papci:
moja organska veza sa životom.
Gde je runo toplo od umiranja
da se ogrnem?
Čovek u sivom odelu
ulazi u hiljadu kancelarija
da bi zaradio za ljubav
veliku praznu prostoriju
s okačenim državnim slikama.
Tope se, isparavaju.
Tek oblak zadrži oblik konjske glave,
pogleda grad mutnim okom,
zatim pljusne kiša
i pisac čuje kako na oknu sobe
narasta i jača topot
iščezlih čopora
i krda.
grad se raskomočuje
u mirisnim i cvetnim poljima
i nervozno stresa
likove i lava i jarca i lakog konja
sa fasada.
Nema urlika
što je znao da ujedini prostor.
Mislim na jednog tigra
što je znao da preskoči ogradu,
da nas naoruža strahom.
Od čega da te zagrljajem
Zaštitim?
Iseckane, mnoge su iseckane
— tek u jelovnicima se množe.
Izdeljene u podklase —
ramstek biftek
krmenadla vešalica
rebarca mozak papci:
moja organska veza sa životom.
Gde je runo toplo od umiranja
da se ogrnem?
Čovek u sivom odelu
ulazi u hiljadu kancelarija
da bi zaradio za ljubav
veliku praznu prostoriju
s okačenim državnim slikama.
Tope se, isparavaju.
Tek oblak zadrži oblik konjske glave,
pogleda grad mutnim okom,
zatim pljusne kiša
i pisac čuje kako na oknu sobe
narasta i jača topot
iščezlih čopora
i krda.
Az állatok
Eltűnnek,
sok tűnik el. Az erdőket házak foglalják el,
a város
az illatos,
virággal
borított mezőn terpeszkedik
és a
homlokzatokról
alakokat
oroszlánok, kecskebakok, lovak formájában
idegesen
ráz le.
Nincs
teret
egyesítő üvoltés.
Egy, a
kerítést
átugorni
képes tigrisre gondolok,
hogy bennünket
félelemmel fegyverezzen fel.
Öleléssel
mitől
Óvjalak?
Felszeleteltek,
sok a felszeletelt
– csak az
étlapokon szaporodnak.
Alcsoportokra
osztottan –
hátszínszelet
vesepecsenye
rövidkaraj
füstölt-hús
borda
velő köröm:
szerves
kapcsolatom az élettel.
Hol a halál
a meleg gyapjúja,
felvegyem?
Az
állami képekkel telerakott
tágas-üres
termek szeretetéért,
szürke
öltönyben
irodák
sokaságába
jár az
ember.
Olvadnak,
párolognak.
Lófej-formát
csak felhő tart,
zavaros
tekintettel néz a városra,
majd zápor
jön
és a
költő hallja, az ablaküvegen
az
eltűnt falkák és csordák
dobogása
jelentkezik és
erősödik.
Fordította:
Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése