Keresés ebben a blogban

2019. október 25., péntek

Kőhalmi Ildikó Varázsdoboz – Čarobna kutija


Kőhalmi Ildikó Miskolc, 1967. július 9. –

Varázsdoboz

északi fal
álom fergeteg jégbontó hava
kemény vizek erős szelek nyűtt hajtásvonal
hideg nehézkes hajnal mint öreg divatjamúlt
nagykabát a muszáj a kell a szűkös zárt terek
mintha sohase akarna engedni a szorításból
latyakszürke ólomszürke türelmetlen szürke
míg egy utólag visszakereshetetlen délután
érvényüket vesztik a mindenkori telek

keleti fal
kikelet szelek ígéret hava
olvadáspont kiengedés felengedés és rajta túl
a fény minden irányú hosszanti kiáradása
épp mint a remény és ahogy a súlyok
cipelésének vége megkönnyebbül a hát és
felszabadulnak a vállak kipattannak a
szemek a láthatatlanra titkok formálódnak
és a tudatalatti bolond fészkelődésbe kezd

déli fal
napisten áldás új kenyér hava
a szabadság hegyeinek viszontölelése késő
éjszakába nyúló városok ritmusváltás
hiteles mosoly és az öröm limitált kiadású
számozott példányai napsütés melege a
utcaköveken akár ugróiskola vagy céltalan
csatangolás csak úgy a kaland kedvéért
a szív teljes korlátlansága világ a világ

nyugati fal
földanya magvető enyészet hava
mikor a mindennapi dolgok gyöngyei
felfűződnek a megszokott szálra s egyre
szorosabban követik egymást egyre kisebb
egyre kevésbé szerethető tereket járunk be
ugyanazok a körök konok egyhangúságban
végül egy időn kívüli azonosítatlan hajnalon
csak eltűnünk az égbolt párás lépcsőfokain



Čarobna kutija

severni zid
san vihor mesec ljuti
tvrde vode jaki vetrovi trošna linija savijanja
hladna poteška zora kao istrošen demodiran
ogrtač mora treba uski zatvoreni prostori
kao da stega nikad ne bi htela popustiti
blato sivo olovno sivo nestrpljivo sivo
dok jednog naknadno nikad nađenog popodneva
svagdašnje zime gube svoju vrednost

istočni zid
proleće mesec vetrova obećanja
talište oslobađanje popuštanje i iznad toga
u sve pravce produženo širenje svetlosti
baš kao nada i kako leđa na kraju
teglenja tereta olakšaju se i
ramena se oslobađaju oči se rašire
na nevidljivo tajne se formiraju
i podsvesni luđak počne vrpoljiti se

južni zid
bog sunca blagoslov mesec novog hleba
ponovo grljenje brda slobode gradovi
u dubokoj noći promena ritma
istinit osmeh limitirani numerisani brojevi
izdanja radosti na pločniku toplina
sunčevih zraka baš kao i skakutanje ili
besciljno lutanje samo zbog pustolovine
beskrajna otvorenost srca svet je svet

zapadni zid
majka zemlja sejanje mesec prolaza
kad biseri svakodnevnih događaja
na navadan nit se nanižu i jedan
drugog sve tesnije slede sve manje i
sve manje voljene trgove obilazimo
u tvrdoglavoj jednoličnosti istih krugova
na kraju izvan vremena jedne maglovite zore
na vlažnom stepeništu neba samo nestajemo

Prevod: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése