Zoran Bognar Vukovar 30.
januar 1965. –
Stid
I opet kažem:
snažne izjeda stid, a slabe strah... Stid je najveća tajna koju skrivamo, zato što ni bes, ni strah, ni najbolje skrivena izdaja ne dolaze iz požude, ni iz pohlepe, ni iz slabosti, već iz stida... Stid je poput najudaljenije zvezde (u sazvežđu), svetli, a ne greje... Stid možda nikada nećemo moći da razumemo, ali smo više nego svesni njegove moći nad nama... Kamen koji je godinama u vodi, iznutra je suv... (i) voda nije prodrla u njega... Tako je i sa ljudima koji su vekovima ophrvani stidom: iznutra su još uvek nekako živi, ali svetlost ne može da prodre u njih. Osakaćeni su time isto kao da su bez sluha ili vida... Šta tek reći o onima koji nemaju ni straha, ni srama, ni stida... |
A szégyen
És ismét állítom:
szégyen marja az erőseket,
a gyengéket meg félelem...
A szégyen a
legnagyobb
általunk rejtett
titok,
mert sem a düh,
sem a félelem,
sem a legjobban
álcázott árulás
nem a
szenvedélyből,
nem a
kapzsiságból,
nem a gyengeségből
ered,
hanem a
szégyenből...
A szégyen akár
(a csillagképben)
a legtávolabbi csillag,
világít, de nem
hevít...
A szégyent talán
sosem fogjuk
megérteni,
de felettünk
uralkodó hatalmával
igenis tisztában
vagyunk...
Az évek óta
vízben lévő kő
belül száraz...
(és) a víz belsejébe nem hatolt...
Így van az évszázadok óta
szégyennel küzdő emberekkel is:
belül még
valahogy élnek,
de a fény bensőjükbe
nem hatol.
Ezzel ugyanúgy
csonkítottak,
mintha süketek
vagy vakok lennének...
És mit mondani azokról akik nem éreznek
se félelemet, se
gyalázatot, se szégyent...
Fordította: Fehér
Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése