Keresés ebben a blogban

2019. október 6., vasárnap

Zoran Bognar Stid – A szégyen


Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –

Stid

I opet kažem:
snažne izjeda stid,
a slabe strah...
Stid je najveća tajna
koju skrivamo,
zato što ni bes,
ni strah,
ni najbolje skrivena izdaja
ne dolaze iz požude,
ni iz pohlepe,
ni iz slabosti,
već iz stida...

Stid je poput
najudaljenije zvezde (u sazvežđu),
svetli, a ne greje...
Stid možda nikada
nećemo moći da razumemo,
ali smo više nego svesni
njegove moći nad nama...
Kamen koji je godinama u vodi,
iznutra je suv...
(i) voda nije prodrla u njega...
Tako je i sa ljudima
koji su vekovima ophrvani stidom:
iznutra su još uvek nekako živi,
ali svetlost ne može da prodre u njih.
Osakaćeni su time
isto kao da su bez sluha ili vida...

Šta tek reći o onima koji nemaju
ni straha, ni srama, ni stida...


A szégyen

És ismét állítom:
szégyen marja az erőseket,
a gyengéket meg félelem...
A szégyen a legnagyobb
általunk rejtett titok,
mert sem a düh,
sem a félelem,
sem a legjobban álcázott árulás
nem a szenvedélyből,
nem a kapzsiságból,
nem a gyengeségből ered,
hanem a szégyenből...

A szégyen akár
(a csillagképben) a legtávolabbi csillag,
világít, de nem hevít...
A szégyent talán
sosem fogjuk megérteni,
de felettünk uralkodó hatalmával
igenis tisztában vagyunk...
Az évek óta vízben lévő kő
belül száraz...
(és) a víz belsejébe nem hatolt...
Így van az évszázadok óta
szégyennel küzdő emberekkel is:
belül még valahogy élnek,
de a fény bensőjükbe nem hatol.
Ezzel ugyanúgy csonkítottak,
mintha süketek vagy vakok lennének...

És mit mondani azokról akik nem éreznek
se félelemet, se gyalázatot, se szégyent...

Fordította: Fehér Illés
Izvor: http://www.zoranbognar.com/pesme

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése