Jász Attila Szőny,
1966. március 26. –
(lencse és távcső)*
Ahogy két lencse segíti
egymást, töri a fényt.
Hogy messzebbre nézhessünk.
Saját magam
kell folyton túllépnem,
hogy elérjem egyszer.
Amit tényleg szeretnék. Költészetben
élni.
Csak csend és más semmi.
Lenni. Létezni
csak úgy a semmiben. Két
lencse a távcsőben.
Egyre messzebb látni. A
csillagokon is túl. Ezt
tanulom folytonosan. Tőled.
Eljutni egészen
közvetlenül a szavakon
messze-messze túlra.
*a 90 éves Vasadi
Péternek
|
(leće
i dalekozor)**
Kako dva
leća se pomažu, svetlost lome.
Da možemo
dalje gledati. Neprestano sam
sebe moram prekoračiti
da jednom dostignem.
Što bi
uistinu želeo. U pesništvu živeti.
Samo tišina
i ništa drugo. Biti. Postojati
tek tako u
ništa. Dva leća u dalekozoru.
Sve dalje
videti. I iza zvezda. Danonoćno
to učim. Od
tebe. Stići skroz naskroz
u daleku-daljinu
neposredno iza reči.
**devedesetgodišnjem Peteru
Vasadiju
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése