Dušan Gojkov Posle – Után

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

Posle

posle jedne od onih naših revolucija
pitam dete, devojku, ženu – radi u kafani
zašto se toliko raduje
reče
nikad nisam bila na moru
možda ću sad moći

pitam se
da li je otišla
na more
no svejedno

sa radija kubanska muzika
neko uz to pleše pije ljubi
neko plače

moja ćerka ima smeđe oči tamnu kosu
deca neće da se igraju sa njom
kažu da je ciganka
pa onda ona prekrštenih ruku na grudima
šeta sama po dvorištu vrtića

kad ne može da pojede cveklu
vaspitačica joj kaže
ma koga briga šta ćeš ti, crna, uostalom jesti
i da li ćeš uopšte jesti

sa radija i dalje kubanska muzika
i dalje neko plače

Izvor: autor

Után

forradalmunk egyike után

kérdem a gyereket, lányt, asszonyt – kocsmában dolgozik

miért örül annyira

mondta

a tengeren még sosem voltam

talán most eljutok

magamtól kérdem

elment-e

a tengerre

na mindegy

a rádióból kubai zene hallatszik

van aki erre táncol iszik csókol

van aki sír

lányom barnaszemű sötéthajú

a gyerekek nem játszanak vele

odavetik cigánylány

ő meg mellre kulcsolt karokkal

az óvoda udvarában egyedül sétál

mikor a céklát nem képes megenni

az óvónéni odaszól

kinek mi köze hozzá, te fekete lány, mit eszel

és egyáltalán eszel-e

a rádióból továbbra is kubai zene hallatszik

és valaki továbbra is sír

Fordította: Fehér Illés