Vladana Perlić Banja Luka 21. novembar
1995. –
Majka, žena?
Moja majka je nekad bila žena.
Čudno je pomisliti da je to biće nekad voljelo i bilo voljeno na raznorazne nemajčinske načine. Zasigurno, moja mati je nekad bila žena, a onda je vjerovatno, kao mnoge žene, bila grešna i možda čak – strašno je to pomisliti! – ugađala svojim hirovima. Ako je moja mater nekad bila žena, onda je, moguće, bila i tjelesna i kupovala haljine koje će joj naglasiti struk. Moja mati, žena? Ha, čudno je to pomisliti, zamisliti. Moja mati, žena? Sa bisernim naušnicama mjesto malih isusa na dojkama? Sa cvijetom u kosi mjesto brige u očima? Kakva je to majka? I mogu li majke uopšte biti žene? |
Anyám, nő?
Anyám
egykor nő volt.
Furcsa
arra gondolni, hogy ez a lény
egykor
szeretett és különböző
nem
anyai módon szerették.
Bizonyosan,
anyám egykor
nő
volt, majd valószínű,
sok asszonyhoz
hasonlóan bűnös volt és
talán –
elgondolni is szörnyű!
–
saját szeszélyeinek hódolt.
Ha
anyám valaha nő volt,
akkor
elképzelhető, teste is volt és
csípőjét
kihangsúlyozó ruhákat is
vásárolt.
Anyám, nő? Na, fura
erre
gondolni, ezt elképzelni. Anyám,
nő
lenne? Mellén kicsiny Krisztusok
helyett
gyöngy fülbevalóval?
Szemében
aggodalom helyett
hajában
virággal?
Milyen
anya ez?
És
egyáltalán, lehetnek-e nők
az
anyák?
Fordította:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése