Vladana Perlić Dozivajući kitove – Bálnákat hívogatva

 

Vladana Perlić Banja Luka 21. novembar 1995. – 

Dozivajući kitove   U našoj ulici, sva su djeca htjela da odrastu. Tako je jednog dana, ni po čemu posebnog, jednog dana baš kao što je ovaj, u naše mjesto pristigao Stranac. Kazao je da nas može odvesti daleko, daleko, gdje su kuće od čokolade, a oblaci od šećerne vune. Svirao je frulu i na ramenu nosio bijelog miša. Međutim, pođemo li na taj put, vratiti se nikad nećemo. Sva su djeca htjela da odrastu. Frula je svirala opojno, zvukom trasirajući put po kojem ćemo koračati. Sva su djeca htjela da odrastu. Ko oklijeva na mostu, iz vode iskoči kit i proguta ga. Onda njegovo djetinjstvo zauvijek živi u kitovoj utrobi, čekajući Pinokija. Ali Pinokio nikad neće doći. Pinokio je odrastao i više ne pohodi utrobe kitova. On je, kao i sva djeca, htio da odraste. Svaki naredni most imao je sve manje i manje kitova pod sobom, dok ih na kraju nije uopšte bilo niti bilo čega što bi moglo da proguta naše djetinjstvo. A kad su u vodi pod nama počele plivati bore mjesto riba, svi smo na posljednji most legli potrbuške i dugo gledali u vodu, dozivajući kitove.

Bálnákat hívogatva   Utcánkban minden gyerek fel akart nőni. Így, egy szép napon, nem volt különleges, olyan volt, mint a mai, Idegen érkezett helységünkbe. Azt állította, messzire vihet bennünket, messzire, ahol a házak csokoládéból vannak, a felhők meg vattacukorból. Furulyázott, vállán meg fehér egeret vitt. De, ha útra kelünk, többé vissza sosem térünk. Minden gyerek fel akart nőni. A furulyaszó meg elragadó volt, utunkat hangjával készítette elő. Minden gyerek fel akart nőni. Azt, aki a hídon habozik, a vízből kiugró bálna nyeli le. És gyerekkora , Pinokkiót várva, örökre a bálna gyomrában él. De Pinokkió sosem jelenik meg. Pinokkió felnőtt, a bálnák gyomrát többé nem ostromolja. Ő is, mint a többi gyerek, fel akart nőni. Minden következő híd alatt, egyre kevesebb volt a bálna, míg a végen már hiányoztak. Más sem létezett, ami gyerekkorunkat lenyelte volna. Mikor alattunk a vízen halak helyett ráncok kezdte úszni, mindannyian az utolsó hídon hasra feküdtünk, hosszan néztük a vizet és a bálnákat hívogattuk.   Fordította: Fehér Illés

Izvor:

Vladana Perlić Ako ćeš mi već psovati mater, potrudi se da bar uživa – Ha már szidod anyámat, törekedj, legalább élvezze

 

Vladana Perlić Banja Luka 21. novembar 1995. –

Ako ćeš mi već psovati mater, potrudi se da bar uživa
 
Moja majka je savršena žena.
Ona nikad ne ulazi u frizerski salon bez
krivice u svom novčaniku na leptiriće
niti kupuje sebi novu haljinu dok god
mi pružamo ruke prema dućanskim policama.
Moja majka je savršena žena
jer zna prepoznati prioritete:
otac prije kćeri,
muž prije žene,
djeca prije majke.
Žuti i bijeli pilići,
dva ranjenika za slavu,
paprike usred suše,
sve čeka i zavisi od ruke savršene žene.
Da ga ona ne uprti na svoja leđa i
nosa do svog tužnog groba,
ovaj svijet bi se vjerovatno skotrljao na
samo dno galaksije
i raspolovio kao prezrela jabuka.
Moja majka je savršena žena
sa savršenim podočnjacima
i savršeno ispucalim rukama,
čije brazde više ni glicerinska krema
ne može da ispuni.
Moja majka bi, moguće, bila svetica
da nije rodila savršeno nesavršenu mene,
a to je grijeh koji ne može da se
oriba na koljenima niti sapere krvavim znojem.
Majkama je dozvoljeno da rađaju
samo male isuse.
U suprotnom,
svijet im podere halje i svakodnevno ih
u psovkama siluje.
 
Izvor: https://covjekcasopis.art.blog/2020/07/29/vladana-perlic-2/
 

Ha már szidod anyámat, törekedj, legalább élvezze
 
Anyám tökéletes asszony.
A fodrászhoz a nélkül, hogy pénztárcája
ne érezze bűnösségét, sosem megy be,
de új ruhát sem vesz magának,
míg mi az üzletben a pult felé nyúlunk.
Anyám tökéletes asszony,
mert felismeri az elsőbbséget:
aapa a lány előtt,
férj a feleség előtt,
gyerek az anya előtt.
Sárga és fehér csibék,
két sebesült az ünnepségen,
paprikák a szárazságban,
mind vár és sorsa a tökéletes asszony kezétől függ.
Ha ő nem venné a vállára
és saját szomorú sírjáig nem cipelné,
ez a világ valószínű
a galaxis mélyére görögne
és túlérett almaként kettéválna.
Anyám tökéletes asszony,
tökéletes karikás szemekkel,
kérges tenyerekkel,
melyeknek barázdáit
a glicerin-krém sem képes kitölteni.
Anyám, talán szent lenne
ha engem, a tökéletesen tökéletlent nem szülte volna,
ám ez olyan vétek, melyet nem lehet
térdelve súrolással, véres verejtékkel lemosni.
Az anyáknak engedélyezett,
hogy kis isteneket szüljenek.
Különben,
a világ ruháikat szaggatja és naponta
káromkodva erőszakolja őket.
 
Fordította: Fehér Illés

Vladana Perlić Majka, žena? – Anyám, nő?

Vladana Perlić Banja Luka 21. novembar 1995. –

Majka, žena? Moja majka je nekad bila žena. Čudno je pomisliti da je to biće nekad voljelo i bilo voljeno na raznorazne nemajčinske načine. Zasigurno, moja mati je nekad bila žena, a onda je vjerovatno, kao mnoge žene, bila grešna i možda čak – strašno je to pomisliti! – ugađala svojim hirovima. Ako je moja mater nekad bila žena, onda je, moguće, bila i tjelesna i kupovala haljine koje će joj naglasiti struk. Moja mati, žena? Ha, čudno je to pomisliti, zamisliti. Moja mati, žena? Sa bisernim naušnicama mjesto malih isusa na dojkama? Sa cvijetom u kosi mjesto brige u očima? Kakva je to majka? I mogu li majke uopšte biti žene?

Anyám, nő? Anyám egykor nő volt. Furcsa arra gondolni, hogy ez a lény egykor szeretett és különböző nem anyai módon szerették. Bizonyosan, anyám egykor nő volt, majd valószínű, sok asszonyhoz hasonlóan bűnös volt és talán – elgondolni is szörnyű! – saját szeszélyeinek hódolt. Ha anyám valaha nő volt, akkor elképzelhető, teste is volt és csípőjét kihangsúlyozó ruhákat is vásárolt. Anyám, nő? Na, fura erre gondolni, ezt elképzelni. Anyám, nő lenne? Mellén kicsiny Krisztusok helyett gyöngy fülbevalóval? Szemében aggodalom helyett hajában virággal? Milyen anya ez? És egyáltalán, lehetnek-e nők az anyák? Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Vladana Perlić Ljubavnica – Szerető

Vladana Perlić Banja Luka 21. novembar 1995. –

Ljubavnica

Bivši ledu, sadašnja vodo,
Bila sam sumpor, sada sam vatra.
Vraćam ti kost koju ti od iskona dugujem.
Bivša suzo, sadašnja soli,
Biljegu mog bića,
Vječnosti jedinog mora,
Vlažiš se i sušiš.
Reci da imam najglasnije srce u mraku.
Sva sam se pretvorila u srce.
***
Nadahnjuješ me strahom
Iz straha proističe sve moje uzbuđenje
Strastveni zec
Dvije gorile
Zagrljene vidre
Mi smo životinje
To je sve
***
Tvoje „želim te“ kada me imaš
Stvara izluziju o novim granicama
Koje još nisam prešla
Šta još može da se učini s ljudskim tijelom?
***
Strašno je sve ovo što radimo
I zabranjeno u nekim vrlo starim knjigama
Možda mi se zato toliko dopada
***
Moji snovi – poprište antičkih tragedija.
Prvo se volimo, a onda upale svjetla i to mi je brat.
Snovi uvijek traju iza zavjesa.
Moji sufleri – porodični glasovi.
Umrijeću na daskama igrajući umišljenog ozdravljenika.
***
Rekla mi je da sam drugačija od ostalih žena
Istina, govorila mi je često i to da treba da idem psihologu
Tako je teško biti zec u zemlji lovaca
Ona to zna i saosjeća sa mnom
Ona, ta usvojena majka
Govori
Teško je shvatiti šta je u tvojoj glavi
I govori to tako kao da je to tajna koju krijem
Od nje
Od svijeta
Ja ne znam šta da kažem
***
Na kraju krajeva, ona je bila ja
I to je ono što nas tako snažno vezuje
Mislila sam da je sveznajuća gatara
Mudra starica
Očekivala sam spas od nje
Da rasplete moje zamršeno klupko
U stvari bila je djevojčica
I igrala se
***
Reci da me doslovno želiš i nikako drugačije
U snu si stavio prezervativ u džep i rekao
Hajdemo
Nisam ti rekla da nam neće trebati
Ja sam pošla za tobom
Već znam
Ostaviću nevinost u Danskoj
Poslije me vodi negdje gdje je uvijek ljeto
Gdje su ljudi drugačije kože nego što je naša
Gdje gradovi nose imena koja ne možemo izgovoriti
Vodi me negdje gdje je uvijek ljeto
Da mislim da vrijeme stoji
Da postoji samo ovo
Jedno jedino, vječno ljeto
***
Azijska rijeka sporo protiče
Vazduh je vlažan
A ja sam mala razvratna Francuskinja
Što voli zabranjene ljubavi i muške šešire
Uvijek ta slika
Od prošlih života se ne može pobjeći
***
Naše strasti su se poljubile
Negdje na sjevernoj polulopti
Ljubio se s mojim drugim ustima
Dok je moje drugo lice plakalo jecalo
Od žalosti od uživanja
Ne znam
Mislila sam na Hélène Lagonelle
***
Bilo je to da se umre
Otkrila sam da moje tijelo ima svoj sopstveni život

 Izvor: http://strane.ba/sex-f-vladana-perlic/

Szerető

Te egykori jég, jelenlegi víz,

Kén voltam, tűz vagyok.

A csontot, mellyel kezdetektől tartozom, visszaadom.

Te egykori könny, jelenlegi só,

Létem pecsétje,

Egyetlen tenger végtelensége,

Nyirkos vagy és száradsz.

Erősítsd meg enyém a sötétben a leghangosabb szív.

Szívvé változtam.

***

Félelemmel lelkesítesz

Lelkesedésem félelemből ered

Szenvedéllyel tele nyúl

Két gorilla

Ölelkező vidrák

Állatok vagyunk

Ez minden

***

„Kívánlakod” mikor tiéd vagyok

Új általam nem járt

Tüneményhatárokat éleszt

Az emberi testtel mit lehet még tenni?

***

Mindez amit teszünk elrettentő

És egyes nagyon régi könyvek által tiltott

Talán ezért tetszik annyira

***

Álmaim – antik-tragédiák színtere,

Először szeretkezünk, majd gyúlnak a lámpák és ez a testvérem.

Az álmok függönyök mögött élnek.

Bűvölőim – családi hangok.

Képzelt egészségeset játszva deszkán halok meg,

***

Azt mondta a többi nőtől különbözök

Igaz többször hangoztatta lélekbúvárhoz kell mennem

A vadászok földjén nehéz a nyúl sorsa

Ő tudja velem együtt érez

Ő a fogadott anya

Mondja

Nehéz megérteni fejedben mi forog

És úgy mondja mintha titok lenne amit rejtegetek

Előle

A világ elől

Erre mit mondjak

***

A végén ő én volt

És ez az ami bennünket oly erősen összekötött

Azt hittem mindentudó javasasszony

Bölcs anyóka

Tőle vártam a megváltást

Az összekuszált szálak kibogozását

Tulajdonképpen kislány volt

És játszott

***

Mondd kívánsz a szó szoros értelmében és sehogy másként

Álmodban zsebedbe óvszert tettél és kijelentetted

Gyerünk

Nem mondtam nem lesz rá szükség

Mert utánad mentem

Már tudom

Érintetlenségemet Dániában hagyom

Utána meg a mindig nyárba vigyél

Ahol más-bőrű emberek élnek

Ahol kimondhatatlan nevű városok vannak

A mindig nyárba vigyél

Hogy azt higgyem megállt az idő

Hogy csak ez az egyetlen egy

örökös nyár létezik

***

Az ázsiai folyó lassan folyik

A levegő párás

Én meg a tilos szerelmet és férfi kalapokat szerető

Kicsapongó francia nő vagyok

Mindig az a kép

A múlt élettől megszökni nem lehet

***

Sóvárgásaink megcsókolták egymást

Valahol az északi féltekén

Másik ajkammal csókolózott

Míg a másik arcom

Bánatában-e élvezetében-e sírt zokogott

Nem tudom

Hélène Lagonelle-re gondoltam

***

A halál órája volt

Felismertem testem önálló életet él

Fordította: Fehér Illés

Vladana Perlić O plavookim sfingama i olovnim vojnicima – A kékszemű szfinxről és az ólomkatonáról

Vladana Perlić Banja Luka 1995. –

O plavookim sfingama i olovnim vojnicima

O čemu razmišlja Filip J.?
Jasno je:
zamišlja me golu na svom krevetu.
Filip J. bi se nasmijao ovome i zacrvenio u svojoj stidljivosti.
Što se mene tiče,
u njegovoj glavi može i da se rješava zagonetka svemira,
on jednako ne progovara ni riječi o tome.
Možda Filip J. misli da je svijet postao teatar apsurda
te su riječi tek besmisleno strujanje vazduha u ustima onih koji to ne uviđaju?
Filip J. nikada ne govori gluposti;
sve to on prepušta meni.
Naime, Filipa J. muče neke trake koje mu se pojavljuju pred očima tren prije nego što će da zaspi
i govore: „Premotaj me! Premotaj me!“
Ali, naravno, ja ne znam ništa o tome,
jer Filip J. je jedna plavooka sfinga kojoj ne pada na pamet da upita Edipa o čemu razmišlja Vladana P.?

(Vladana P. razmišlja kako je draga neskrivena faličnost olovnog vojnika.)

13.12.2015.

Izvor: http://strane.ba/vladana-perlic-pjesme/

A kékszemű szfinxről és az ólomkatonáról

Min töri Fülöp J. a fejét?

Egyértelmű:

képzeletében ágyában meztelenül fekszem.

Fülöp J. most nevetne és mert szégyenlős, pirulna.

Ami engem illet,

fejében akár a világűr titkát is megoldhatná,

erről akkor sem szólna.

Talán Fülöp J. azt hiszi, bizarr színházzá vált a világ

és a szó azok szájában, akik ezt nem látják be, csak a levegő céltalan áramlása?

Fülöp J. badarságokról sosem beszél;

ezt nekem engedi át.

Ugyanis Fülöp J.-t elalvás előtt szeme előtt megjelenő szalagok gyötrik

és suttogják: „Tekerj át! Tekerj át!”

Természetesen én erről semmit sem tudok

mert Fülöp J. kékszemű sfinx akine esze ágában sincs megkérdezni Oidipuszt Vladana P. fejében mi jár?

(Vladana P. szerint kedves az ólomkatona romlatlan fogyatékossága.)

2015. 12. 13.

Fordította: Fehér Illés