Anđelko Zablaćanski Glušci
kod Bogatića 4. decembar 1959. –
|
Без наслова
Зашто ћуте ноћас
Пси што на звезде лају А лају пахуље снега На мом длану и мојој коси
Зашто ћути тетреб
У крошњи поспаног бора А гракћу вране – Слетевши на моје кости
Где ноћас бежи пламен
Чега се плаше очи Заспале међу капима росе Док ветар хучећи носи Косу – очи – кости
Јер ноћас упорно ћуте
Казаљке уморног срца Мада већ дуго слушам Ритам ми незнани |
Cím nélkül
Miért
hallgatnak ma
A
csillagokra ugató kutyák
A
tenyeremen és hajamon
Lévő
hópelyheket meg ugatják
Miért
hallgat a fajd
A
bágyadt fenyő ágai közt
De
kárognak a varjak –
Csontjaimra
szállva
Ma
éjjel hová szökik a láng
Melytől
félnek a harmatcseppek
Között
elszunnyadt szemek
Míg a
szél zúgva hord
Hajat –
szemet – csontozatot
Ma
éjjel kitartóan hallgatnak
A
fáradt szív mutatói
Pedig
évek óta figyelem
Ezt az
különleges ütemet
Fordította:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése