Todor Bjelkić Donji
Skipovac 18. mart 1946. –
Зимско вече
Ледени ветре, и ти јој кажи:
нека престане – ако ме тражи.
И, немој јој истину крити,
да ме нема, да нећу (ту) бити.
Немој јој страшну тајну одати
да тако слеђен још за њом патим.
Нека спозна да сам пахуља
и да узалуд зимом бауља.
И прећути да овде веје;
могла би дахом да ме огреје.
Ириг, 4. 1. 2020.
|
Téli este
Fagyos
szél, kedvesemnek te is jelezd:
hagyja
abba – ha még keres.
És a
valóságot ne rejtegesd,
nem
vagyok, (itt) nem is leszek.
A
riasztó titkot se áruld el,
ily
fagyosan is, miatta szenvedek.
Hát
lássa be, csak pehely vagyok,
a
télben mindhiába battyog.
És hogy
itt havazik, legyen rejtély;
megmelegednék,
ha érezném leheletét.
Ürög,
2020. 1. 4.
Fordította:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése