Keresés ebben a blogban

2020. július 26., vasárnap

Milan Nenadić Tragična hrpa – Végzetes halom


Milan Nenadić Grkovci kod B. Grahova 30. septembar 1946. –

Tragična hrpa

Ko smo – Ja;
Telo ne obavlja neke poslove,
Neka su čula zaribala,
Umnožile se rupe u sećanju.

Radio bih – šta da radim,
Ljubio bih – gde su te usne,
Visio bih – gde mi je vrat.

Ovu nevezanu,
Ovu tragičnu hrpu
Ostavljam na miru sve češće,
Šta bih drugo.

Prosto rečeno –
Mi jesmo svi ti delovi.
U celini, međutim,
Nema mene.

Végzetes halmaz

Kik vagyunk – Én:
A test bizonyos munkát nem végez,
Bizonyos érzékszervek befuccsoltak,
Az emlékezetben üregek sokasodnak.

Dolgoznék – mit tegyek,
Csókolnék – hol az az ajak,
Lógnék – hol a nyakam.

Ezt a haszontalan,
Ezt a végzetes halmazt
Egyre gyakrabban békén hagyom,
Mi mást tehetek.

Egyszerű tény –
Mi mindezen részek vagyunk.
Az egészben azonban,
Én sehol sem vagyok.

Fordította: Fehér Illés
Izvor: https://www.poezijasustine.rs/2019/02/milan-nenadic-tragicna-hrpa.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése