Milan Nenadić
Grkovci kod B. Grahova 30. septembar 1946. –
|
Tragična hrpa
Ko smo – Ja;
Telo ne obavlja neke poslove,
Neka su čula zaribala,
Umnožile se rupe u sećanju.
Radio bih – šta da radim,
Ljubio bih – gde su te usne,
Visio bih – gde mi je vrat.
Ovu nevezanu,
Ovu tragičnu hrpu
Ostavljam na miru sve češće,
Šta bih drugo.
Prosto rečeno –
Mi jesmo svi ti delovi.
U celini, međutim,
Nema mene.
|
Végzetes halmaz
Kik
vagyunk – Én:
A test
bizonyos munkát nem végez,
Bizonyos
érzékszervek befuccsoltak,
Az
emlékezetben üregek sokasodnak.
Dolgoznék
– mit tegyek,
Csókolnék
– hol az az ajak,
Lógnék
– hol a nyakam.
Ezt a
haszontalan,
Ezt a
végzetes halmazt
Egyre
gyakrabban békén hagyom,
Mi mást
tehetek.
Egyszerű
tény –
Mi
mindezen részek vagyunk.
Az
egészben azonban,
Én
sehol sem vagyok.
Fordította:
Fehér Illés
|
