Snježana Rončević Vrbaška 1959. –
Suvenir iz Alma Ate
ili Dušino je putovati
Dan
je Nauriza. Slave u stepi.
Varvarska
tuga kroti oelove
za
lov, na prvi dan proleća.
Osuđena
na lepotu,
duša
jedino putuje,
odbegla
iz kornjačina oklopa
kroz
samoću, sredinu ničega,
dok
ne promine u pripovest.
Pohodi
hram boginje Ištar.
Jurta,
šator od kože i tkanine,
novogodišnji
suvenir,
nadkrovljen
paraglajder,
školjka
je njena žrtvena konaka.
Upolovljenu
želju začetu u trešnjinu cvetu,
sa
okusom ploda košpice pod jezikom,
pustarom
raznosi pripitomljen stepski orao.
U
grlu nam još stoji krik strasnog neizusta.
|
Alma Ata-i ajándék
avagy Az utazás a léleké
Nauryz
napja. A sztyeppe ünnepe.
Tavasz
első napján a vadászsasokat
barbár
bánat szelídíti.
Gyönyörre
ítélten egyedül
a magányon,
semmi közepén
keresztül,
teknőspáncélból
menekült
lélek utazik,
míg el
nem tűnik a regében.
Menj
Istar istennő szentélyébe.
Jurta,
bőr- és vászonsátor,
újévi
szuvenír,
siklóernyő
fedél alatt,
kagyló
az ő áldozati hajléka.
Nyelv
alatti magízzel, a cseresznyevirágban
fogant
kettészelt kívánságot,
megszelídített
rétisas szórja szét a pusztán.
A torkunkban
rekedt sikoly még ott van.
Fordította:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése