Snježana Rončević Vrbaška 1959. –
| 
Suvenir iz Alma Ate  
ili Dušino je putovati 
Dan
  je Nauriza. Slave u stepi. 
Varvarska
  tuga kroti oelove 
za
  lov, na prvi dan proleća. 
Osuđena
  na lepotu, 
duša
  jedino putuje, 
odbegla
  iz kornjačina oklopa 
kroz
  samoću, sredinu ničega, 
dok
  ne promine u pripovest. 
Pohodi
  hram boginje Ištar. 
Jurta,
  šator od kože i tkanine, 
novogodišnji
  suvenir, 
nadkrovljen
  paraglajder, 
školjka
  je njena žrtvena konaka. 
Upolovljenu
  želju začetu u trešnjinu cvetu, 
sa
  okusom ploda košpice pod jezikom, 
pustarom
  raznosi pripitomljen stepski orao. 
U
  grlu nam još stoji krik strasnog neizusta. | 
Alma Ata-i ajándék 
avagy Az utazás a léleké 
Nauryz
  napja. A sztyeppe ünnepe. 
Tavasz
  első napján a vadászsasokat 
barbár
  bánat szelídíti. 
Gyönyörre
  ítélten egyedül 
a magányon,
  semmi közepén 
keresztül,
  teknőspáncélból  
menekült
  lélek utazik, 
míg el
  nem tűnik a regében. 
Menj
  Istar istennő szentélyébe. 
Jurta,
  bőr- és vászonsátor, 
újévi
  szuvenír, 
siklóernyő
  fedél alatt,  
kagyló
  az ő áldozati hajléka. 
Nyelv
  alatti magízzel, a cseresznyevirágban  
fogant
  kettészelt kívánságot, 
megszelídített
  rétisas szórja szét a pusztán. 
A torkunkban
  rekedt sikoly még ott van. 
Fordította:
  Fehér Illés | 

 
 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése