Zoran Bognar Talijum – Tallium

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –

Talijum Ne možemo pobeći od sebe, Maestro. Sudbina nas bira. Hrani nas besom i bukom; stapa nas, melje i poistovećuje sa prethodnicima. Mi naše mrtve sahranjujemo žive. Neprestano pričamo o njima i ne znajući: ko su bogovi, a ko robovi? Linija manjeg otpora snažnija je od bilo kakvog nemira: dugo smo s partnerom, s njim živimo, ponekad i umremo, ali ga ne upoznamo; u jurnjavi za zlatnim prahom zaboravljamo da se opustimo; zaboravljamo da niko ne pobeđuje ukoliko neko ne izgubi… Naša savest glasovi su mrtvih koji nas pokušavaju spasiti od prokletstva. Ne možemo pobeći od sebe, Maestro. Sudbina nas bira. Hrani nas mržnjom i strahom; truje nas talijumom, Erebovom krvlju. Sva tuga, sav bol, svi nesporazumi nastali su iz nepoštovanja različitosti. Svet je postao vulgaran. Više nema mesta za nijanse. Ovde je poštarina skuplja od sahrane. Ovde ne možeš ostati svoj i sačuvati belinu u grudima. Ovde je oduvek važilo pravilo: Ako nisi s nama protiv nas si… Ne možemo pobeći od sebe, Maestro. Sudbina nas bira. Hrani nas besom i bukom, mržnjom i strahom; stapa nas, melje i poistovećuje sa prethodnicima; truje nas talijumom, Erebovom krvlju. No, ako ne možeš da izdržiš poglede koji ti ne odgovaraju, ne idi među ljude, ne srljaj u kaveze! Budi strpljiv. Strpljenje ima gorak okus, ali su mu plodovi slatki. I ne zaboravi: Čovek koji može podići sebe dovoljno je jak čovek. I ne zaboravi, nikad ne zaboravi monahove reči: Želite li biti sretni jedan trenutak, osvetite se. Želite li biti sretni zauvek, oprostite! Beograd, 2001.

Tallium Önmagunktól nem menekülhetünk, Mester. A sors választ bennünket. Haraggal, hangzavarral táplál; olvaszt, darál, elődeinkkel azonosít. Halottainkat elevenen temetjük. Állandóan róluk beszélünk nem tudva: kik az istenek, kik az elítéltek? A legkisebb ellenállás útja minden nyugtalanságnál erősebb: együtt vagyunk a sorstárssal, együtt élünk, elvétve halunk is, de meg nem ismerjünk; az arany utáni rohanásban megfeledkezünk a lazításról; megfeledkezünk arról, nincs győztes vesztes nélkül… Lelkiismeretünk a halottak hangja akik az átoktól igyekeznek megmenteni. Önmagunktól nem menekülhetünk, Mester. A sors választ bennünket. Haraggal, hangzavarral táplál; talliummal, Erebosz vérével mérgez. Minden keserűség, üröm, félreértés a különbözőségek semmibevételéből ered. Trágár lett a világ. Árnyalatoknak helye többé nincs. Itt a temetéstől drágább a postadíj. Itt magadé nem maradhatsz, kebledben a tisztaságot meg nem őrizheted. Itt örökös a tétel: Ha nem vagy velünk, ellenünk vagy… Önmagunktól nem menekülhetünk, Mester. A sors választ bennünket. Haraggal, hangzavarral, gyűlölettel és félelemmel táplál; olvaszt, darál, elődeinkkel azonosít; talliummal, Erebosz vérével mérgez. Ám, ha nem bírod ki a számodra nem megfelelő tekinteteket, emberek közé ne menj, ketrecekbe ne rohanj! Légy türelmes. Keserű a türelem íze, de termése édes. És ne feledd: Az ember, aki önmagát fel tudja nevelni, elég erős ember. És ne feledd, sose feledd a szerzetes szavait: Ha egy pillanatra akarsz boldog lenni, bosszulj. Ha mindörökre boldog akarsz lenni, irgalmazz! Belgrád, 2001. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Zoran Bognar: Albedo, Aura, Alhemija Draganić, Beograd 2013. str. 39-40.