Gojko Đogo Crna ovca – Fekete bárány

 

Gojko Đogo Vlahović 01. novembar 1940. –

Crna ovca Evo crne ovce, majstore Crn joj otac i majka Pod njom crno jagnje Crno mleko sisa. I krv joj je puna dima I zubi joj očnjaci I oči joj razroke I rogove ima A nema zvezde na čelu. Koga ona poljubi Dobiće crni prišt Kome pred kućom osvane Smrknuće mu se u podne. Vabio je ne vabio Neće ti so s dlana lizati Ni jalove njive đubriti. Više voli vuka nego pastira Više klanicu od tora I slepčovođu – Od vidovita predvodnika. ­– Pruži joj ruku, Imaćeš crno na belo.

Fekete bárány   Mester, itt a fekete bárány Apja, anyja fekete Fekete anyjából Fekete tejet szív.   Vére füsttel tele Fogai szemfogak Szeme kancsal Szarva is van De homlokán nincs csillag.   Akit megcsókol Fekete kiütést kap Akinek háza elé reggel érkezik Annak délben befellegzik.   Mindhiába édesgeted Tenyérről sót nem nyal Meddő mezőt nem dúsít.   A pásztornál jobban szereti az ordast A karámnál a vágóhidat És a megszállottat – A bölcsnél a főkolompost.   – Kezed ha felé nyújtod Fehéren feketét kapsz.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://riznicasrpska.net/knjizevnost/index.php?topic=244.0