Izet Sarajlić
Doboj,
16. mart 1930. – Sarajevo, 2. maj 2002.
Govorila
si o snijegu Govorila si o snijegu koji je zavejao ulice. Govorila si o snijegu koji je zavejao naše zagrljene stope. A ja sam
znao jedno: da te moram zadržati, barem dok tuguju drvoredi. Ida voli me. Topli kao Golfska struja znam oplovićemo sva mora nježnosti i bićemo jednom samo uspomene. Ali to je kraj balade a mi
smo tek u sredini. Ida voli me. Voli me Ida barem dok plaču drvoredi. Voli me Ida barem dok psalmuju vjetrovi. A poslije, voli me barem do moje smrti. Poslije, kad umru vjetrovi. Voli me Ida kao da nikad nećeš otići. Kao da ćeš otići sutra.
|
A hóról beszéltél Az utcákat ellepő hóról beszéltél. A összekulcsolt lábnyomunkat
ellepő hóról beszéltél. Én meg egyet tudtam: meg kell téged tartanom, legalább addig, míg a fasorok szomorúak. Ida, szeress. Tudom a Golf-áramhoz hasonló melegen bejárjuk a gyengédség tengereit és egyszer csak emlékek leszünk. De az már a vég, mi még középen
vagyunk. Ida, szeress. Szeress Ida, legalább addig, míg s fasorok sírnak. Szeress Ida, legalább addig, míg a szelek üvöltenek. Utána meg, legalább halálomig szeress. Utána, majd ha meghalnak a szelek. Szeress Ida, mintha sosem mennél el. Mintha holnap mennél el. Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
http://www.jovicaletic.com/cms/?page_id=853
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése