Jász Attila Szőny,
1966. március 26. –
Hévisszfény
Ezt a néhány szót még mindenképpen leírom. Az óriástuja
mögé állok,
ott bújok el. Nem látszom a fényképen a gyönyörű, régi
beton víztároló
alatt. Az ég egy késő reneszánsz festmény
apokalipszis-illusztrációja.
Napsütés és sötét felhők egyszerre. A vadszőlő összevérzi
már a part
menti mocsári ciprusok törzseit. A gyógyvíz langyos, a
levegő hűvös.
Jól esik a napsugarak simogatása az arcomon. Október
eleje. Egy rozsda-
farkú repdes a folyosó üvege előtt. Nem zavarja a
kivágott ragadozó madár-
sziluett matrica. Megtanulta ő is. Milyen lehet hóesésben
fürdeni a tóban?
Milyen lehet óvatos mozdulatokkal lebegni hópelyhek és
tavirózsák között.
Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs könyvkiadó
Budapest 2019.
Odsjaj
Ovih nekoliko reči još ću svakako zapisati.
Staću iza ogromnog čempresa,
tamo se skrivam. Na fotografiji ispod
krasne, stare vodene brane od betona
se ne vidim. Apokaliptična ilustracija
kasno renesansne slike neba.
Istovremeno i sjaj sunca i tamni oblaci.
Divlja loza već je okrvavila
stabla čempresa pored močvare. Lekovita
voda je mlaka a vazduh svež.
Milovanje sunčevih zraka prija mom licu. Početak
oktobra je. Ispred
stakla hodnika crvenorepka lebdi. Silueta ptice grabljivice na matrici
njoj
ne smeta. I ona je naučila. Kakav može biti
kupanje u jezeru kad sneg pada?
Između pahuljice snega i lokvanja opreznim
pokretima lebdeti kakav može biti.
Prevod: Fehér Illés
nekem meg van ez a kőteddet is, hiaba, nekem nem teszed ki a 2 csikemet, 2ö18,2ö19, amit irtam, mikor kerestelek,es voltam HARGITA, KERLEK TEGED KI A CSICEMET A FACEBOOKRA
VálaszTörlés