Gergely Tamás
Brassó 1952. augusztus 19. –
|
Elillant
– Így ni – mondta a Koma –, egyből kikapta! Mutatta is:
nyoma sem maradt, szélsebesen eltűnt.
Az Időről volt szó, hogy az az éveket, a Koma éveit, mintha két kezében
tartotta volna a károsult, eltüntette.
Ha felháborodott volt a hangja az előbb, mire megemésztette, vele mi történt,
megcsendesedett:
– Elillant velük.
Nézte Vadmalac a Komája kezét, s ösztönösen kifordította a saját két
tenyerét, mintha ismerős lenne, mintha vele ugyanaz megtörtént volna.
– Ssss!
Elhúzta a száját. Ítélete ugyanolyan kemény volt, mint amilyen keserű a Koma
felindultsága:
– Kurva egy Idő!
|
Nestalo je
– Ovako – rekao je Jaran – odjednom istrgne!
Još je i pokazao: ni traga nije ostao, u trenu nestao.
O Vremenu je bilo reči, da oštećenik godine,
godine Jarana, kao da je u ruci držao, te uklonio.
Glas mu je malopre još uzrujan bio, ali
kad je shvatio šta mu se dogodilo, smirio se:
– Nestalo je, zajedno sa njima.
Gledao je Vepar ruku svog Jarana te svoj
dlan instinktivno okrenuo, kao da mu je taj fenomen poznat bio, kao da sa
njim isto se dogodilo.
– Ssss!
Iskrivio je usta. Njegov sud bio je isto
tako tvrd kao gorčina razjarenosti svog Jarana:
– Kurvinsko Vreme!
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
https://ujkafe.website/?p=93042#more-93042:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése