Ranko
Pavlović Gornja Šnjegotina kod Teslića 19. 01. 1943 –
|
Sve na svom mjestu
Sve će konačno da dođe na svoje mjesto:
slavuj na tek izlistalu
granu jablana,
pčela na prvi
cvijet jagorčevine,
sunčev zračak na
bistru kapljicu rose
probuđenu na još
nerasprslom pupoljku.
Na svoje mjesto
sve će konačno da se smjesti:
osmijeh na
pjegavo lice usnulog djeteta,
djevojačka želja
u miris jedre jabuke,
obezglavljena
rima u skladne stihove
pjesme kojoj se
ne nazire početak.
Sve će na svom mjestu konačno da se smiri,
samo će moje biće biti daleko,
u potrazi za tačkom u kojoj drhturi srž,
samo će moja
misao biti na putu
na kome stopala ne dotiču tlo.
|
Minden a helyén van
Végre minden a helyére került:
a pacsirta a jegenye rügyező ágára,
a méh a kankalin első virágára,
a napsugár a még nem feslett
bimbón ébredt tiszta harmatcseppre,
Végre minden elfoglalja saját
helyét:
a mosoly az elszunnyadt gyerek szeplős arcán,
lányka-kívánság a fanyar alma illatán,
a megzavarodott rím egy még nemlétező
költemény harmonikus szakaszán.
Végre a saját helyén minden megnyugszik,
de az enyém a messzeségbe vész,
azt a pontot keresve, ahol a lényeg remeg,
de gondolatom úton van,
ott jár-kél, ahol talp talajt nem ér.
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
https://www.poezijasustine.rs/2018/01/ranko-pavlovic-sve-na-svom-mjestu.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése