Маrija Najthefer Popov Sivac 11. mart 1958. –
|
Eho
Dodirujem te
a nema te
Govorim ti
a ne znam gde
si
čuješ me
Milujem te
nedodirom
osećam te
pod prstima
medju dlanovima
školjke se otvaraju
u mojim ustima
pod stisnutim zubima
iskotrljaju se biseri
i zveče:
Volim te!
Volim te!
i te dve reči
zamene sve duge priče
i pokušaje da se zakoče
nabujale emocije
Uzalud!
Skotrljaju se biseri
i nanižu omču
oko moćnog
uma
i stežu
do poslednje
želje
koja
odjekuje:
Volim te !
Poslednje što čujem:
Eho se vraća:
i ja tebe!
i jaaaa
tebeeeeee.....
|
Visszhang
Érintelek
de sehol sem vagy
Hozzád beszélek
de nem tudom hol vagy
hallasz-e
Érintés nélkül
simogatlak
ujjammal
tenyeremmel
érezlek
számban
az összeszorított fogak között
kinyílnak a kagylók
görögnek és csörögnek
a gyöngyök:
Szeretlek!
Szeretlek!
és ez az egy szó
helyettesít minden mesét
Hiába!
az áradó érzelmek
féken tartása
Görögnek a gyöngyök
hurkot vetnek
az értelemre
és a visszhangzó
utolsó kívánságig
szorítják:
Szeretlek!
Amit még hallok:
Érkezik a visszhang:
én is téged!
ééén is téééééged…
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor: autor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése