Gergely Tamás
Brassó 1952. augusztus 19. –
Buja A domb tövében álltak, s
bámulták a természetet. Hogy ott egy hónappal korábban nem volt semmi. A
fagyott földön kívül. Most meg ez a buja növényzet... - Szép - szalad ki
Vadmalac komájának a száján. Vadmalac csak hümmög hozzá. Kis idő múlva megszólal: - Akkorára nőtt a
fű... Komája nem tudja kivárni
a szentencia végét, közbekotyog: - Kaszálni kéne? Kaszálni? Vadmalacnak
egészen másként reagál az idegrendszere: - ...hogy egy
tetemet el lehet rejteni benne.
|
Bujan U podnožju brežuljka su stajali i prirodu
promatrali. Da tamo pre par meseci ništa nije bilo. Osim smrznute zemlje. A
evo sad bujne vegetacije. - Lepo je - izusti jaran Vepra. Vepar tek
zamuca. Nakon par minuta oglasi se: - Trava je toliko narasla… Jaran nije mogao sačekati kraj rečenice,
upada mu u reč: - Bi trebalo kositi? Kositi? Nervni sistem Vepra sasvim
drugačije reagira: - … tu bi se moglo leš sakriti. Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#184
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése