Kukorelly Endre Elszánt legyek – Neka budem odlučan

 

Kukorelly Endre Budapest 1951. április 26. – 

Elszánt legyek   Elszánt legyek, az nem visel meg úgy. Mást is mondott, elég sokat beszélt, sokkal többet, mint amennyit szokott.   Hogy mit, arra már nem emlékszem. Vagy nem nagyon. Emlékszem rá, de nem nagyon. Valami különbségről, többször is   használta, ezt a szót, most úgy tűnik, mintha egy ideig csak ugyanazt hajtogatta volna, különbség, különbség, hogy ne legyen   csönd. Csak hogy ne legyen csönd. Aztán abbahagyta. Én nem néztem oda. Hogy hová nézünk és mi hallható így a legvégén valaminek?   A hangjára nem emlékszem. Vagyis emlékszem egy hangra, de hogy mély volt-e vagy magas, vagy milyen, már nem tudom.   Kiment az ajtón. Ültem csak tovább. A maradék bort volt még megittam. Ennek tíz éve már. Nem csukta be az ajtót. Este volt. Bámultam ki a résen.

Neka budem odlučan   Neka budem odlučan, to te toliko ne iscrpi. I drugo što-šta je rekla, puno govorila, od uobičajenog mnogo više.   Šta, na to se više ne sećam. Bolje rečeno kroz maglu. Sećam se, ali kroz maglu. Nekakve razlike, taj izraz je   više puta koristila, sad mi se tako čini da jedno vreme samo isti izraz ponavljala, razlika, razlika, da razbije   tišinu. Samo da razbije tišinu. Posle je prestala. Ja ju nisam pogledao. Gde li gledamo i šta se može čuti ovako, sasvim na kraju nečega?   Kakav glas je imala, ne sećam se . U stvari sećam se jednog glasa, ali da li je dubok ili visok bio ili kakav, više ne znam.   Izašla je. Samo sam dalje sedeo. Ostatak vina još popio. Od onda deset godina su prošle. Vrata nije zatvorila. Veče je bilo. Ja sam otvor promatrao.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://irodalmijelen.hu/2014-okt-12-2038/honap-koltoje-ha-almod-mely-kukorelly-endre-versei