Jónás Tamás Ózd
1973. március 14. –
az ablaknyitásban. ó, nem csak a nyár van.
pár igaz vallomás is harcol az igazsággal.
meg az a dobbanás is. szavak le nem fedik.
a redőny mögött az élet. Ha le is engedik.
egy arcban nem csak az ember. a mindenség, tudod.
az utca, platánfa, köd, fal. mind az otthonod.
pihennek benned múltak. álmodnak vén kezek.
ha behunyod, valójában kinyitod két szemed.
a kezedben nem sors van. van benne pusztulás.
a pocsolyákban nap, Hold, kis cipős gázolás.
erdőkben felhők, mélyen, torz bokrok között.
már nem tudom, hogy a hang zavar, vagy a csend örök.
és nem múlik el minden. semmi keletkezik.
az emberen át vezet út embertelen istenig.
a paplanok fehérek. mintájuk cifra tánc.
nem a tiéd a vers sem. pedig nem írta más.
Forrás: https://www.szegedilap.hu/cikkek/vers/jonas-tamas-versei.html
Maske
u otvoru
prozora. o, ne tek leto vijori.
sa istinom i nekoliko istinskih ispovesti
se bori.
i onaj tutanj. rečima izraziti se ne da.
život iza zastora. Ako se i spušta.
u jednom licu nije tek čovek. i vasiona je.
ulica, platan, magla, zid. Sve to tvoj dom
je.
u tebi prošlosti se odmaraju. ostarele ruke
sanjaju.
ako zatvoriš, u stvari oba oka ti se
otvaraju.
u ruci ti nije sudba. u njoj je raspa.
u lokvama sunce, Mesec, gaženje malih
cipela.
u šumi oblak, u dubini, u nakaradnoj šikari
se skriva.
više ne znam da li me muči glas ili večna
tišina.
i ne prolazi sve. te ništa se ne rađa.
preko čoveka vodi cesta do nečovečnog gospodara.
jorgani su beli. ukras im je razuzdano
kolo.
ni pesma nije tvoja. a nije neko drugi napisao.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése