Željka Avrić Помирење – Megbékélés

 

Željka Avrić Banja Luka 15. novembar 1964. – 

Помирење   где је та песма тај тихи бол склопљене очи дрхтаји жица   у загрљају ветар и птица ближе небу још ближе сну   у празном гнезду тишина празнује   са кровова капље месечина пoглед у боји руменог стида дотиче маглене обале жеља   све чешће ћутим понекад љубим помало старим и слутим слутим   далеки смех детињства јесен у бдењима јутарње неспокоје   безимене цесте и туђи трагови траже смисао у некадашњој суштини   чекања кисну као послушна псета раздевичену чежњу боли невиност успомена   и сневам  док дуго бдим и видим видим све оно што је у ово моје   смејем  се псујем пркосим живим о води мислим на хлебу ћутим мајчиним млијеком казујем у ветар у ветрењаче   и равно и плавно и рујно и нујно све давно где сам и што јесам   па станем и дрхтај смирим  и мирим мирим оно некада са овим сада

Megbékélés   hol van az a dal az a csendes gyötrelem csukott szemek húrok rezgése a szél ölelésében és a mennyhez közeli az álomhoz még közelebbi madár   csend  honol az üres fészekben   a tetőkről holdfény csepeg a piruló szeméremtekintet meg az óhaj ködös partját érinti   egyre többet hallgatok olykor csókolok öregszem valahogy és sejtem sejtem   a gyerekkor távoli mosolyát a virrasztásban az elmúlást az ébredésben a szorongást   tartalmat az egykori lényegben ismeretlen utak idegen nyomok keresnek   szófogadó kutyaként ázik a veszteglés a szüzességét vesztett vágy fájdalma ártatlanságemlék   és álmodok míg virrasztok és látom látom mindazt ami az enyém   nevetek káromkodok dacolok vízen élek kenyéren gondolkodok hallgatok anyatejjel üzenem a szélbe szélmalmokba   egyenesen kékesen kipirultan szükségszerűen azt ami egykor voltam és ami most vagyok   hát megállok remegésem nyugtatom és ami valaha volt a mával békítem engesztelem   Fordította: Fehér Illés

I