Konyári Mónika
Debrecen 1971. október 12. –
Bár volnék… bár volnék oly
könnyed mint a falevél mikor szellő kapja el sodorva repítni magasba fel és ő csak táncol szél ritmusára viháncol inkább mint küzdene ellene s nem zuhan magányba ha már a játék véget ér
bár volnék kemény mint a gyémánt erővel szét nem törhető mit lágyan értőn csiszolva igazkővé szerethetsz mi nap fényét ragyogja s nem hullik ezer darabra ha mégis elhajítanád
bár volnék... de sem könnyed sem törhetetlen nem vagyok
|
Bar da sam… bar da sam lagana poput lista kad ga vetar gore u vis baci samo igra ne bori se na ritam vetra titra i ne
pada u samoću kad se igra završi bar da sam tvrda poput dijamanta tek tako nemoguće ga je razbiti ali nežno stručno bruseći u dragulj se pretvara što na suncu čudesno blešti i neće se na hiljade komada
raspasti ako bi ipak odbacio bar da sam… ali niti sam lagana niti sam nesalomljiva Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
: https://www.poet.hu/vers/265897
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése