Jász Attila Szőny,
1966. március 26. –
Az utolsó füzet1
Mindig is buszvezető akartam lenni egy külvárosi járaton.
Üres
füzettel, fém uzsonnás dobozzal. Szünetekben ülni a
padon, nézni
a vízesést. Vasárnap délelőtt William Carlos Williams fiatalkori
verseit olvasni. Esténként a helyi bárban kutyasétáltatás
ürügyén
lassan meginni egy korsó sört. Verset írni, soronként, fejben,
és
ha megkérdezik, azt mondani, nem vagyok költő, elnézést, csak
egy buszsofőr. Na, ez az igazi szabadság! Füzetben vagy
filmben
létezik csupán. A többi mindig csak kitalált történet
marad.
Forrás: Jász Attila:
Belső angyal Kortárs, Budapest 2019.
Poslednja sveska2
Uvek sam
na predgradskoj liniji šofer autobusa hteo biti. Sa
praznom
sveskom i užinom punom metalnom kutijom. U
pauzama na klupi sedeti,
vodopad gledati. Nedeljom prepodne rane pesme
Vilijama Karlosa Vilijamsa
čitati. Uveče u obližnjem baru pod
izgovorom izveo sam psa
polako kriglu piva piti. Pesmu pisati, red
po red, u glavi i ako
upitaju, jednostavno odgovoriti, nisam
pesnik, izvinite samo sam
šofer autobusa. Da, to je prava sloboda!
Tek u svesci ili na filmu
postoji. Sve ostalo samo izmišljen događaj
ostaje.
2Džim Džarmušu
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése