Konyári Mónika Az a kabát… – Onaj kaput…

 

Konyári Mónika Debrecen 1971. október 12. – 

Az a kabát…   Talán összezavartak… Talán Te zavarod magad. Levetnéd a lelkem, mint kinőtt kabátot. Szorít, feszül… De belül élvezed, milyen meleg. Szép kis felöltő.. De viselni nem mered. Belé merülsz, ha nem látja más, s kigombolod, ha friss szélre vágysz. Hát vesd le! Légy bátor! Ha nem fázol úgyse, nélküle.

Onaj kaput…   Možda su te zbunili… Moda Ti sam sebe zbunjuješ. Dušu mi kao iznošenog kaputa bi skinuo. Steže, neudoban je… Ali iznutra uživaš kako je topao. Zgodan neki ogrtač… Ali nositi ne smeš. U njega se uroniš, ako niko ne vidi i otkriješ ako si svežeg vetra željan. Pa skini! Budi hrabar! Ako ti ionako nije zima.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/1982436828693541/posts/2388546058082614/

Konyári Mónika Bár volnék… – Bar da sam…

 

Konyári Mónika Debrecen 1971. október 12. – 

Bár volnék…   bár volnék oly könnyed mint a falevél mikor szellő kapja el sodorva repítni magasba fel és ő csak táncol szél ritmusára viháncol inkább mint küzdene ellene s nem zuhan magányba ha már a játék véget ér bár volnék kemény mint a gyémánt erővel szét nem törhető mit lágyan értőn csiszolva igazkővé szerethetsz mi nap fényét ragyogja s nem hullik ezer darabra ha mégis elhajítanád bár volnék... de sem könnyed sem törhetetlen nem vagyok

Bar da sam…   bar da sam lagana poput lista kad ga vetar gore u vis baci samo igra ne bori se na ritam vetra titra i ne pada u samoću kad se igra završi   bar da sam tvrda poput dijamanta tek tako nemoguće ga je razbiti ali nežno stručno bruseći u dragulj se pretvara što na suncu čudesno blešti i neće se na hiljade komada raspasti ako bi ipak odbacio   bar da sam… ali niti sam lagana niti sam nesalomljiva   Prevod: Fehér Illés

Forrás: : https://www.poet.hu/vers/265897

Konyári Mónika Mint a Klauzálon a fák... – Poput drveća na Klauzalu*…

Konyári Mónika Debrecen 1971. október 12. –

Mint a Klauzálon a fák... … a távolság peremén billegünk. Ember és törvény alkotta ültetési rend szerint. De ölelnénk, hajlanánk. Összefonódunk tudat- és felszín alatt, mint két platán. Mélyen, egymásból eredőn, akaró gyökérkarokkal éhesen, szerelemért kapaszkodunk. És odafenn: árnyékunk, egy kandeláber vérnarancs fényén hintázik egyre közelebb, míg az éjsötét földön is összeborulnak végre lombjaink. Zizegő nász-táncunkban összeérünk, szenvedélyünk néhány lehulló, szemérmes levél s felkapó szél hirdeti. Bevésett monogram-sebeid szerelmem gyógyítaná, és te ölelnél, olyan puhán, mint a Klauzálon a fényt a fák.

Poput drveća na Klauzalu*… …na rubu daljine se vrtimo. Po redu stvorenog od čoveka i zakona. Ali bi se grlili, gibali. Poput dva platana ispod razuma i površine se isprepletamo. U dubini, proističući jedni od drugih kao koren čvrstim rukama, izgladnelo za ljubav se hvatamo. A gore: naše sene na snopu krvavo crvenog svetla kandelabera sve bliže se ljuljaju, dok naše krošnje konačno i na mrklo mračnoj zemlji se priljubljuju. U svadbenom piru se dotičemo, naša strast nekoliko otkidan, čedan list je, nestašan vetar ju oglašava. Tvoje monogramu slične rane bi moju ljubav lečile, a ti bi me kao svetlost drveća na Klauzalu, tako meko grlio. *Klauzal – trg u Budimpešti Fordította: Fehér Illés

Forrás: a szerző