Vezan obredima besanih noći Šta si mi to učinila,
prokleta godino, ti Srebrni demonu, što si u utrobi okrutne
mećave, prepunom aveti noći i inja, došla i oduzela mi one koje najviše volim, a ostavila (mi) samo strah, nesanicu, suze i bol... Iščupala si me iz korena! Stablo je i dalje celo, ali sve ostalo je popucalo: i srce i duša... i koža i kosti... Ništa mi (više) ne
zaokuplja (toliko) um koliko mogućnost da izdržim i ovo iskušenje i da između iluzija i
aluzija, vezan obredima besanih noći, tražim blagoslov i snagu u vazduhu, u stvarima, u senkama... Beograd, 8. 12. 2012.
|
Álmatlan éjek szertartásával bilincsbe verve Mit tettél velem,
átkozott év, te Ezüst démon, az éjjeli
szellemekkel és zúzmarával tele kegyetlen hóvihar
gyomrából miért jöttél és
vetted el azokat, akiket
legjobban szeretek, de meghagytad (nekem)
a félelmet, az alvászavart, a
zokogást, a fájdalmat… Gyökereimből
szakítottál ki! A törzs továbbra
is ép, de repedt minden
más: a szív is, a
lélek is, a bőr is, a
csontozat is… Elmémet semmi (más)
sem köti le (annyira) mint a lehetőség,
hogy ezt a kihívást is
átvészeljem, hogy illúzió és
allúzió között, álmatlan éjek
szertartásával bilincsbe verve áldást és erőt
keressek a levegőben, a tárgyakban, az árnyakban… Belgrád, 2012. 12. 8. Fordította: Fehér
Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése