Ana Seferović 9. decembar Beograd
1976. –
Igra
lutaka Kao dete je primetila Da odrasli Ne slušaju Da ne slušaju onda kada
bi trebalo da slušaju I da slušaju Onda kada ne bi trebalo
da slušaju: Nju Dok se igra svojim
lutkama Nju Kada daje glas njihovim Nepomičnim usnama Kada daje glas Tišini Tajnom životu tih lutaka Ne uvek srećnom Životu Odrasli su slušali i
smejuljili se – O, kako je slatka Tako maštovito dete! Malo mračno Da li ćeš biti umetnica kad porasteš? U tom slučaju, treba joj naći bogatog muža! Postajala je sve tiša Dok nije otkrila da ne mora da priča na glas Da priče lutaka mogu da se odvijaju u njenoj glavi Bez i jednog zvuka Niko ne može da čuje njene misli I bez sukoba Bila je slobodna da se stvara U sebi
|
Babázás Mint gyerek észrevette A felnőttek Nem hallgatják Akkor amikor kellene nem hallgatják És hallgatják Amikor nem kellene akkor hallgatják: Őt, a kislányt Míg babáival játszik Őt, a kislányt Mikor hangot ad nekik Mozdulatlan ajkakkal Mikor hangot ad A csendnek A babák titkos életének A nem mindig boldog Életnek A felnőttek hallgatták és mosolyogtak – Ó milyen édes Milyen ötlet-dús gyerek! Kicsit sötét Ha felnősz művésznő leszel? Abban az esetben gazdag férj kell neki! Egyre nőtt Majd rájött, nem kell hangosan beszélnie A babáknak mondott mesék fejében maradtak Egyetlen hang nélkül Gondolatait senki sem hallhatja Civakodás nélkül Szabadon alkotott Önmagában Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
Ana Seferović: Materina Arhipelag Beograd 2018. str. 44-45.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése