Julijana
Marinkovik Resen 22. jul 1972. –
Sve je pjesma I ovaj tren kad riječi mi nadiru. Postoji li nešto što ne može da se opiše !? Samo
treba da
zatvoriš oči i
kroz prolivenu svjetlost da
rasporediš privremenu
vječnost i
eto za čejf duši pretvoriš
se u
strasno bivstvo, i
nije bitno koliko traje jer sve je beskonačno i apsurdno. Sve je prekrasna dvosmislenost, sve je koketiranje privid i
maštanje, pred
još jedno nezavršeno
djelo.
|
Minden
költemény Ez a pillanat is, mikor szavak ostromolnak. Létezik egyáltalán valami is, amit nem lehet szavakba önteni!? Csak szemedet kell becsukni és a kiömlött fényen keresztül az ideiglenes örökkévalóságot elhelyezni és íme lelked kedvére kivételes lénnyé válsz, és nem fontos meddig tart, mert minden végtelen és képtelen. Minden pazar kétértelműség, tetszelgés, látomás, ábrándozás, még egy befejezetlen mű előtt. Fordította: Fehér Illés
|
Izvor: autor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése