Keresés ebben a blogban

2022. január 8., szombat

Turczi István: Infinitum – Infinitum

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Infinitum
 
Egymásba múlnak a holnapok.
S a monokróm ég alatt,
hol a madarak is csőre töltve,
kontúros, egybeszabott sajdulásban
már rég elkezdődött
emlékeink szétszóratása.
Egymásba múlnak a holnapok.
Idegidő-idegidő, kattogják
élő-holt madaraink
vállunkra telepedve, míg mi a múlt
számozott példányait szorongatjuk,
és tágas mondatokért fohászkodunk.
Talan-telen értelem: belátni, hogy
ez már csak így van, és így marad,
na, nem. Nem, amíg a test teljesít.
Egymásba múlnak a holnapok.
Félénken létezni addig is; járni-kelni,
hazai szavakat hordani, visszaborzadni,
fénybe csukódni. Két lehetséges
egyetlen közt szítani a reményt.
A dolgok szívét megérinteni.
Aztán zsugorodni, mint a zsákmány.
S elaludni végül, mint a harmat.
Egymásba múlnak a holnapok.

Infinitum
 
Sutrašnjice jedna u drugu prolazi.
Ispod jednobojnog neba
gde su i ptice uzbuđene,
u bolu koja se nazire
rasipanje naših uspomena
odavno je počelo.
Sutrašnjice jedna u drugu prolazi.
Glagolsko vreme-glagolsko vreme,
na našim ramenima i žive-mrtve ptice
ponavljaju, dok nekoliko obeleženih
primeraka prošlosti stiskamo
i za prostrane rečenice se molimo.
Kakva-takva mudrost: uvideti da
je to već tako i tako će i ostati,
no, ne. Ne, dotle dok telo ostvaruje.
Sutrašnjice jedna u drugu prolazi.
I bojažljivo dotle postojati; hodati,
domaće izraze nosati, užasavati se,
u svetlost se zatvoriti. Između dve
moguće jedinke nadu podgrejati.
Taknuti srce događaja.
Posle se smežurati, poput otimačine.
I naposletku zaspati, kao rosa.
Sutrašnjice jedna u drugu prolazi.
 
Fordította: Fehér Illés

Forrás: https://irodalmijelen.hu/2015-apr-9-0658/honap-alkotoja-turczi-istvan-aprilis-11

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése