Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –
Vár Vadmalac
várt türelmesen. Teltek az évszakok, mintha az élet vonult volna el szeme
előtt, néha megsárgult levelekkel havazott. - Mire
vársz? - kérdezte tőle a komája, de Vadmalac nem válaszolt, megőrizte magának
a titkot. - Legalább
bevehetetlen az a vár? - próbálta bosszantani a komája, de Vadmalacot nem
lehetett. Hozzászokott ezekhez a faksznikhoz, az intelligenciaszinthez, már
válaszolni is tudott rá: - Hehehe.
|
Čeka Vepar je strpljivo čekao. Godišnja doba
su se tako menjala, kao da ispred njegovih očiju život prolazi, koji put požutelim
listovima sneg pao. – Šta čekaš? – pita ga jaran. Ali Vepar
nije odgovorio, sačuvao svoju tajnu. –
Zar je ta tvrđava neosvojiva? – pokušao ga je jaran ljutiti, ali Vepar nije
reagirao. Na slične gluparije, razinu inteligencije se navikao, već je i odgovoriti
znao: – Hahaha. Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#70
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése