Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –
Gázol át az alkonyon Furcsa
mondatokat cipel magában. Talán
álmokat, például, hogy égig- érő fa nő
benne lassan. Végig- kúszik rajta
egy kígyó. A nyakába, a nyelve
alá. Derékig levélben álldogál.
Nem válaszol senkinek jó ideje
már. Papír se zizeg. Hallgatja,
hogy az évgyűrűk elérve szíve
magasát, egymásra rakódnak. Szorítják, s
gázol át az alkonyon, az
összegyűrt, eldobált lapokon. Száraz ágait
letöri karónak, akár
tavasszal a lelkesedést. Nem
gátolhatja a növekedést.
|
Preko sutona
gazi U sebi čudne rečenice nosi. Možda snove, na primer, u nje- mu polako drvo do neba raste. Preko nje- ga zmija puzi. Na vrat pa ispod jezika. Skroz do pojasa u lišću stoji. Već duže vremena nikome ne odgovara. Ni papir ne šušti. Sluša kako mu godovi razinu srca dostižu i jedno na drugo se slažu. Stišću ga, preko sutona gazi, na zgužvanim, odbačenim listovima. Suve grane za kolce lomi, kao ushićenje u proleće. Nije u mogućnosti da rast koči. Prevod: Fehér Illés
|
Izvor:
http://www.jelenkor.net/archivum/cikk/3910/akar-egy-szonett-gazol-at-az-alkonyon-egy-tukor-monologja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése