Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –
Akár egy szonettet Kell hozzá
egyfajta ostobaság, hogy írni
merjél. Akár egy szonettet. Hagyományos
formákkal telifessed, tapétamintával
szobád falát, a
mondatokat. És bizonytalan szorongással
gyenge pillanatokban higgyed is
el, higgyél az alkalomban, egy
istenben, ami visszamarad, jobb lesz,
mint a többieké, akik teleírták
jelentéssel a formát, mert
ugyanebben hittek, vagy azoknál, akik
átfestik majd mondataid, elnézően
mosolyogva, no lám csak – De biztos-e,
hogy ők az ostobábbak.
|
Recimo jedan sonet Treba neke vrste gluposti da se pisati usudiš. Recimo jedan sonet. Tradicionalnim formama okitiš, šarama tapeta zid tvoje sobe, rečenice. I u nesigurnim strahom ispunjenim trenucima i poveruj, veruj u prilici, u boga, ono što ostaje biće bolji od onih koji su formu značenjem ispunili, jer su u isto verovali, ili od onih, koji će ti sa blagonaklonom osmehom rečenice prekrojiti, evo - Da li je sigurno, da su oni gluplji. Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
http://www.jelenkor.net/archivum/cikk/3910/akar-egy-szonett-gazol-at-az-alkonyon-egy-tukor-monologja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése