Keresés ebben a blogban

2022. február 15., kedd

Jász Attila Akár egy szonettet – Recimo jedan sonet

  

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Akár egy szonettet
 
Kell hozzá egyfajta ostobaság,
hogy írni merjél. Akár egy szonettet.
Hagyományos formákkal telifessed,
tapétamintával szobád falát,
a mondatokat. És bizonytalan
szorongással gyenge pillanatokban
higgyed is el, higgyél az alkalomban,
egy istenben, ami visszamarad,
jobb lesz, mint a többieké, akik
teleírták jelentéssel a formát,
mert ugyanebben hittek, vagy azoknál,
akik átfestik majd mondataid,
elnézően mosolyogva, no lám csak –
De biztos-e, hogy ők az ostobábbak.
 

Recimo jedan sonet
 
Treba neke vrste gluposti da
se pisati usudiš. Recimo jedan sonet.
Tradicionalnim formama okitiš,
šarama tapeta zid tvoje sobe,
rečenice. I u nesigurnim
strahom ispunjenim trenucima
i poveruj, veruj u prilici,
u boga, ono što ostaje
biće bolji od onih koji
su formu značenjem ispunili,
jer su u isto verovali, ili od onih,
koji će ti sa blagonaklonom osmehom
rečenice prekrojiti, evo  -
Da li je sigurno, da su oni gluplji.
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.jelenkor.net/archivum/cikk/3910/akar-egy-szonett-gazol-at-az-alkonyon-egy-tukor-monologja

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése