Birodalmat építesz a fejedben
–
könyvtárak, gondolatban –
Most a skandináv
mestereken a sor.
Az építési telkeken nyitott parkolók helyén
holnaptól mindenhol könyvtárak épülnek.
A köz kifejezett óhajára.
Egyszintes, ultramodern központok;
sok fa, fém és még több üveg.
A porlepte, öreg tölgyfákat sem vágják ki –
a természet védelme mindenekfelett.
Jó mulatság lesz. Másoknak férfimunka.
Napelemes büszkeség, digitális élvezet:
istenésszel föl nem fogható.
Nyitva felejtett képzeleted rácsain
átsüt
a sörszínű napfény.
Újkori Ramszesz lehetsz, betűpiramisok
ihletett építője és sztélétulajdonos,
ha 162 gyermek apja már nem is…
Ki akarod fájni magadból, ami volt.
Arról, ami van: újabb
kartoték, már nem is beszélve.
Sérült szavak, befejezhetetlen mondatok
keresik menedéked, hol világít az árnyék.
A notórius veszteglők
ösztönösségével
foglalsz területet magadnak,
önkormányzol, kertelsz, válogatsz,
szert tartasz a szív égő romjain.
Sokba kerül a megvilágosodás,
és nem kizárt, hogy valami
váratlan Eseményt
rejt magában: élni kezdesz,
még mielőtt megtudod, hogyan kell.
Felnyitsz egy könyvet, ami
téged olvas;
és hamarabb, mint az állatok beléből,
kiolvassa sorsodat. A tűzön át
a hamuba tartó út ez, a nílusiak szerint.
Vajon kinek az akaratától függ,
hogy a kiejtett szó
visszatérjen a ki nem ejthetőbe,
hogy ne fordulj vissza a kérdések küszöbén:
beléphess a határtalanba,
és a kezdetek mélyein
kifaragva meglásd arcodat?
Csak egyet tudsz: nincs vég semmiben.
Körbejársz az értelem peremén.
És birodalmat építesz a fejedben.
Forrás: https://www.esolap.hu/authors/2-turczi-istvan/1361.html
Carstvo u glavi
stvaraš
– biblioteke, u mislima –
Sad je
red na skandinavskim majstorima.
Na ostavljenim otvorenim parkirališima
od sutra biblioteke će biti građene.
Na izričit zahtev građana.
Prizemni, supermoderni centri;
mnogo drva, metala i još više stakla.
Neće ni prašnjave,
stare bukve iseći –
iznad svega zaštita prirode.
Biće dobra zabava.
Drugima tvrda rabota.
Ponos solarnih panela, digitalan užitak:
božjim umom neshvatljiv.
Preko
slučajno otvorenih rešetaka tvoje mašte
zraci sunca boje piva zrače.
Možeš nov
Ramzes, nadahnuti graditelj piramida
slova i vlasnik stela postati,
ako već otac 162 dece i ne…
Sve što si doživeo ti bi odbacio.
A to što je sada: o novoj kartoteci da ne govorimo.
Tvoje sklonište, gde senka
svetli, ozleđene reči,
nezavršene rečenice traže.
Sa instinktom zloglasnog čekaoca
teritorije
za sebe osvajaš,
samoupravljaš, okolišeš, probiraš,
obrede na žarnim ruševinama srca držiš.
Konačno
saznanje puno košta,
i nije isključeno da u sebi nekakv neočekivan Događaj
skriva: počinješ živeti,
pre no što saznaš, kako uopšte
treba.
Otvoriš jednu knjigu, koja tebe čita;
i pre no
što iz creva životinja,
sudbu ti predskazuje. Put je to
preko vatre u pepeo, prema nilanima.
Uistinu o čijoj li volji ovisi
da već izgovorena reč u neizgovorenu
vrati,
da na pragu pitanja nazad ne krene:
da možeš u beskonačnost kročiti,
te na dubinama početaka isklesano svoje lice ugledaš?
Samo jedno možeš: kraj
ne postoji.
Na rubu razuma kružiš.
I carstvo u glavi stvaraš.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése