Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –
Kettesben Még a
tócsába is belegázolt, csakhogy kettesben lehessen önmagával. Hogy végre
találkozzanak. Így gondolta: ha belenéz, a tócsa vize tükörként viselkedik,
könnyebb lesz egymásra találniuk. "Vadmalac!",
szólította a másikat, önmagát. Remegő hangon, mintha már évek óta várna
lélegzet visszafojtva erre a bizalmas csendre. Valamit meg kívánt beszélni vele. Egy
emlék marta bensőjét, emlék egy esetről, amikor gyáván viselkedett. Arra számított, valami jelt kap. Szeme
megcsillan, vagy a víz elszíneződik. De nem.
|
Udvoje Još je i u lokvu ušao samo da bi sam sa
sobom udvoje mogao biti. Da se konačno sretnu. Ovako je mislio: ako pogledam
površina lokve poput ogledala će se ponašati te jedan drugog lakše će
pronaći. „Vepar” oslovio je drugog, sebe. Drhtavim
glasom, kao da tu prisnu tišinu već godinama žarko čeka. Hteo je s njim nešto dogovoriti
se. Njega je jedna uspomena grizla, uspomena jednog događaja, kad se
kukavički ponašao. Očekivao je da će nekakav znak
dobiti. Da će mu oči zasjati ili voda obezbojiti se. Ništa od
toga. Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#53
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése